Gyászolnak a borkedvelők, elhunyt Villány színes személyisége, Polgárné Kaulics Katalin, a Lorántffy Zsuzsanna Borrend alapítója.
Megteremtője volt az egyik nemzetközileg jegyzett borászatnak. Hihetetlen hévvel és hatalmas tudással beszélt a borokról. Jó néhány hagyományt teremtett Villányban.
Amikor Villánykövesd határában az első fél hektárt férjével egyetemista korukban szőlővel betelepítették, eszükbe sem jutott, hogy boraik aranyérmet nyernek majd nagy világversenyeken, vagy a sevillai világkiállítás borának választják, mi több, négy évtized múltán chardonnay-juk City of London minősítéssel kerül az angol ínyencekhez.
Polgár Zoltán és felesége, Kaulics Katalin a villányi borvidéken elsőkként kezdtek önálló vállalkozásba a rendszerváltás idején. Mindketten kertészmérnökök voltak. Szenvedélyük lett a szőlőtermesztés, a borkészítés. Az eredményt jelzi, hogy 1995-ben hat bort küldtek az országos borversenyre, amiből öt aranyérmet, egy ezüstöt kapott. Ezt a teljesítményt azóta sem tudta senki megismételni.
A következő évben Polgár Zoltán elnyerte az év borásza címet. Kati ezer ötletével támogatta: kitalálta a Márton-napi újbor ünnepet, ami az évek során nemcsak Villányban, de az egész országban meghonosodott. A várossal és a többi szőlősgazdával látványos vörösborfesztivált szerveztek 26 éve, ami azóta háromnaposra és országos hírűre nőtt.
Kati álmodozásából az országban elsőként 1997-ben létrehozták a Bortrezor Pincét. Az egyéni tulajdonosok borainak őrzésére szolgáló fülkék mellett Polgárék saját muzeális boraikat is itt helyezték el. Speciális rendezvénytermeket alakítottak ki, ahol a kulturális élet legkiválóbb előadóinak örülhettek a vendégek, illetve méltó körülmények között ünnepelhetnek.
Kaulics Katalin még öt éve is az iskolapadban ült, a vállalatvezetés modern elméletét tanulta. Mindkét gyermeke borász, ő ezzel a tudással alátámasztva akarta átadni a stafétabotot.
Gyászolnak a veszprémi egyetem oktatói, kutatói, az itt végzett mérnökök közül azok, akik évtizedeken át otthonosan érezték magukat Polgárék villányi panziójában. A fárasztó félévek után kezdetben csak decemberben kóstolták boraikat, majd vegyészként „gyakorlatként” kapták Kati előadásait a trezorban.
A hölgy mindig elvarázsolta őket.
Élete nem fér a kurzus ideálképébe. Igaz, a tűzhely, s annak melege megvolt, a gyermeknevelés és az unokázás is, de képes volt együtt teremteni társával, képes volt öt évtizeden át folyamatosan képezni magát, új célokat kitűzni s azokat elérni.
A vezető fotón a veszprémi egyetem oktatói, hallgatói Polgárné Kaulics Katalin előadását hallgatják az általa megálmodott bortrezorban
