Mi az értelme az életemnek, a munkámnak? – kérdeztük régebben. Ma már nem kérdez ilyesmit az ember. Az van, ami van. Egyre kevésbé gondoljuk azt, hogy részesei lehetünk valami fontosnak. Állítólag nem bennünk a hiba, ilyen lett a világ szerkezete.
Az emberiség fele értelmetlen munkát végez. Bullshit, azaz kamumunka az, ami ha az egyik pillanatról a másikra eltűnne a föld színéről, észre sem vennénk a hiányát – fogalmazta meg David Graeber, a közelmúltban elhunyt anarchista antropológus, aki könyvet is írt ezzel a címmel.
PR-tanácsadó és számtalan más tanácsadó, koordinátor, kreatív szakács, kreatív menedzser, projektmenedzser, stratégiai menedzser, kommunikációs koordinátor, tartalomfejlesztési igazgató, telemarketinges, közösségi bevonás és kapacitásfejlesztésért felelős munkatárs, főtanácsadói asszisztens, pályázati és forrásteremtési koordinátor, horizontális elvek projektmenedzsere, kontentmenedzser és a kedvencünk a filmes világból, az intimitáskoordinátor.
Hosszan sorolhatnánk a tökéletesen értelmetlen munkahelyeket, amelyekben emberek milliói „dolgoznak”. Lelke mélyén mindenki érzi, ha semmi szükség arra, amit csinál. Érdekes ellentmondás azonban, hogy ezeket az ótvar munkákat, amiket ne keverjünk össze a szar munkákkal – sokkal jobban megfizetik, mint a valóságosakat. Nem kell mondani, ugye, hogy sokkal jobban keres egy kreatív menedzser a tanárnál, óvónőnél, szociális munkásnál vagy orvosnál. Ráadásul mintha osztódással szaporodnának ezek az egyre furcsább nevű beosztások.
Miért boldogtalan a jó fizetés ellenére is a legtöbb bullshitmunkás? David Graeber szerint azért, mert ezek a munkák erkölcsileg és lelkileg is károsak. Rosszat tesznek az ember önbecsülésének. (Fotó: Windosws Photo Viwer)
Miért van ennyi kamumeló, amire semmi szükség, ami semmivel sem járul hozzá a világ működéséhez? David Graeber, az anarchista antropológus, kutatásokra és őszinte vallomásokra alapozva járt utána a kérdésnek. A szerző tudományos igényességgel, de laza stílusban megírt könyvében kifejti, hogy a bullshit munka olyan munka, amit még az azt végző ember is fölöslegesnek tart, de úgy tesz, mintha lenne értelme, hiszen ezért fizetik. A legtöbb bullshit melós „belefullad” a munkába, nyilván önmagát is áltatva, fölösleges dolgokat csinál és csináltat a beosztottjaival. Egyfolytában értekezleteket tart és kimutatásokat készít és készíttet. Kamu feladatokat talál ki másoknak és felügyeli azok végrehajtását.
Ne keverjük össze a bullshit munkát a szar melóval, mert a kettő nem ugyanaz. A rossz munka azért rossz, mert nehéz, rosszak a munkakörülmények és többnyire alulfizetett, de ettől még hasznos lehet. Sőt, Graeber szerint gyakran az a helyzet, hogy minél hasznosabb a munka, annál kevesebbet fizetnek érte.
Az átkosban, tudjuk, kapun belüli munkanélküliségnek nevezték ezt a jelenséget. Mindenkinek kötelező volt legalább papíron dolgozni a munkaalapú társadalomban. Újabban a közmunkával mintha újra hasonló húrokat pengetnének Magyarországon. De érdekes, hogy a nyugati világban mi veszi rá a cégtulajdonosokat, hogy kamumunkásokat alkalmazzanak? A szerző szerint minden irányból nagy a nyomás, hogy teremtsenek munkahelyeket. Aztán ki tudja, van, akit ellenszolgáltatásként tesznek ilyen bullshit pozícióba, mert várnak tőle valamit, vagy tartoznak neki ilyen-olyan piszkos vagy lakáj munkáért, vagy egyszerűen csak „rokon”.
Az antropológus könyve, amikor 2018-ban megjelent angol nyelven, egy hónapig fent volt a Los Angeles Times bestsellerlistáján és az év könyvének választotta a Financial Times. Magyar fordítása tavaly jelent meg a Typotex Kiadónál.
De mi a helyzet a bullshit munkával most a Covid idején? Meglepne, ha ettől a kategóriától szabadulnának meg leghamarabb, ha valakit ki kell dobni a süllyedő hajóról. A bullshit melósok ugyanis közismerten agresszív érdekérvényesítők. Tudják, hogyan lehet kevés tudással rengeteg pénzt keresni és aztán villogni vele. Sajnos Graeber ezt a kérdést már nem válaszolhatja meg, mert meghalt tavaly szeptemberben. Egyébként alapjövedelem párti volt. Sokkal jobb lenne, ha több időt töltenénk azzal, amit valóban csinálni akarunk, ahelyett, hogy egy irodában ülünk, és úgy teszünk, mintha heti 40 órán át dolgoznánk – hirdette.
