Amit megeszünk, hasznunkra és kárunkra is válhat. Megfelelő táplálékot fogyasztva megszabadulhatunk a székrekedéstől vagy erősíthetjük immunrendszerünket, más élelmiszerektől viszont allergiás kiütéseket kapunk. A tejtermékek – kiváltképp a savanyú készítmények – a jótékony hatású táplálékok közé sorolandók, hiszen az ásványi anyagok és vitaminok mellett a „barátságos baktériumok” egész kollekcióját tartalmazzák.
A joghurt például legértékesebb táplálékaink egyike, ám azt kevesen tudják, hogyan készül és mit tartalmaz. Eredete az antik korokig nyúlik vissza, a legkülönbözőbb kultúrákban ismerték. Elterjedt volt például az örmények között, akik mayzoomnak nevezték. Perzsiában kast, Egyiptomban benraib, Törökországban yogurut, Indiában dadhi volt a neve. Érdekes, hogy több kelet-európai nyelvben a joghurt szó az élet szinonimája volt. Ezek a népek bármerre is utaztak, mindig magukkal vittek egy kis adagot a joghurt élő kultúrájából.
Legértékesebb táplálékaink egyike a joghurt
Felfedezése körül számos legenda kering. Az egyik változat úgy szól, hogy maga Isten küldte el a joghurt titkos receptjét egy angyalával Ábrahámnak, aki állítólag 175 évet élt. Egy másik, kevésbé misztikus történet szerint a mongol Dzsingisz kán követe vizet kért egy korábban meghódított kis faluban, de víz helyett tejet öntöttek a kulacsába, remélve, hogy hűsítő ital és használható kulacs nélkül nem lesz képes átszelni a sivatagot. Ám a lovas állandó mozgása és a magas hőmérséklet hatására a tejből joghurt keletkezett, amit a követ nemcsak fogyaszthatónak, de ízletesnek is talált. A fehér italt ettől kezdve minden hódításukra magukkal vitték és így el is terjesztették Dzsingisz kán lovasai.
Nyugat-Európában a 16. században jelent meg először a francia I. Ferenc király uralkodása idején. Állandó gyomorproblémái miatt orvosai a török szultánhoz fordultak segítségért, aki egyik legjobb orvosát küldte el egy egész birkacsordával és a joghurt titkos receptjével egyetemben. A joghurt meggyógyította a királyt, igaz, ezt követően négyszáz évre feledésbe merült.
A 20. század elején egy Párizsban, a Pasteur Intézetben dolgozó orosz biológus, Ilya Metchnikoff kísérleteket folytatott arra nézve, hogy a joghurtban található baktériumok hogyan járulhatnak hozzá az emberi élettartam meghosszabbításához. Meg volt győződve róla, hogy a bélben található baktériumok által megrohasztott ételmaradékok toxikus anyagokat termelnek, amelyek szépen lassan, belülről mérgezik meg az embert. Ugyanakkor emlékezett rá, hogy szülőhazájában, a kaukázusi hegyekben élő emberek nagyon sokáig éltek. A legendák szerint ennek egyik oka az volt, hogy a joghurtban található élő baktériumok erőt és egészséget adtak a joghurt elfogyasztójának. Metchnikoffnak sikerült bebizonyítani, hogy a joghurt, így a benne található élő kultúrák rendszeres fogyasztása hasznos az emberi szervezet számára, mert ezek a jó baktériumok akadályozzák meg a bélben a rossz baktériumok elszaporodását. Ezért a munkájáért 1908-ban Nobel-díjat kapott.
Magyarország azon országok közé tartozik, ahol csak az élő, grammonként legalább tízmillió baktériumot tartalmazó kultúrával készített joghurtot lehet joghurtnak nevezni. Ezek a kultúrák különleges élő mikroorganizmusokat tartalmaznak, amelyek a modern kutatások szerint is fontos szerepet játszanak táplálkozásunkban és egészségünk megőrzésében.
