Az Utas és Holdvilág Antikvárium legutóbbi vendége dr. Ságodi László orvos volt, aki a hagyományos kínai orvoslásról tartott előadást. Azaz ez volt az est bejelentett témája, de az előadás inkább a három-négyezer éves kínai és távol-keleti gondolkodásmódról, kultúráról szólt, és arról, hogy ez a távoli világ hogyan kapcsolódik napjaink kvantumfizikai kutatásaihoz és megállapításaihoz.
Dr. Ságodi László a megyei kórházban altatóorvosként dolgozik, és 2011 óta foglalkozik behatóbban a hagyományos kínai orvoslással. Alapelve, hogy a korszerű gyógyításnak ötvöznie kellene a hagyományos kínai orvoslás és a modern, nyugati orvostudomány tapasztalatait, hiszen Európában a XV–XVI. századig a bölcsesség elnyerése volt a tanulás célja. Aztán jött Galilei, és azzal, hogy a nyugati tudományokat matematikai alapokra helyezte, leképezhetővé, mérhetővé, leírhatóvá tette, már nem számított tudományosnak az érzékek tapasztalata, a szaglással, tapintással, ízleléssel szerzett tudás. Galileit Descartes követte, aki a gondolkodó ént egyszerűen „levágta” a testről. A nyugati orvoslásban az emberi test a mai napig egy mechanikus szerkezet, ami javítható – ez talán a legnagyobb különbségek egyike a két orvosi rendszer emberszemlélete között. A modern fizika, Einsteinnel az élen, azt állítja, hogy a tömeg és az energia egymásba képesek alakulni, a téridőben pedig az „örök most” állapota tapasztalható meg – ezt vallják a kínaiak is több ezer éve.
– A kínaiak és a modern fizikusok abban is egyetértenek, hogy ez a világ, amelyben az életünk telik, nem olyan, mint amiről az iskolában tanultunk – mondta dr. Ságodi László. – Einstein szerint a mező az egyetlen valóság, és minden folyamatos változás. A nagy űrről beszél a tao, a brahman, a dharmakája is, a legújabb kori fizika pedig a kvantummezőről, és arról, hogy semmi sem biztos. A méltánytalanul keveset emlegetett, magyar származású David Bohm, a holografikus elmélet megalkotója szintén a nagy egységről írt. A hagyományos kínai orvoslás is az örök változást, örök kettősséget, a jin és a jang összhangját tartja szem előtt. Az emberre mint egységre tekint, vallja, hogy minden mindennel összefügg és egyensúlyban van. A kínai orvoslás évezredek óta relativisztikus, intuitív. A módszer követői vallják, hogy minden egyén számára fontos egységben élni az univerzummal, megelőzésképp pedig minden esetben a középútra, a mértékletességre törekedni az érzelmek kinyilvánításában, a táplálkozásban, az élet minden területén. Azt pedig már évezredek óta tudják, hogy szeretet nélkül könnyebben megbetegszünk. Konkrét betegségekről és azoknak a hagyományos kínai orvoslással történő gyógyításáról kevés szó esett az esten, ezért minden valószínűség szerint a témát folytatja majd az előadó egy későbbi időpontban.
