Közérzet / Életmód · 2015.06.05.

Let’s kifli – Egy veszprémi lány Londonban

Let’s kifli címmel Kovács Eszter könyvet írt egy magyar lányról, aki Londonban próbál boldogulni. A budapesti Athenaeum Kiadó ezzel indítja Magyarok külföldön című sorozatát. A könyvnek június 4-én volt Londonban a bemutatója Likó Marcellel, a Vad Fruttik énekesével együtt, akinek Bunkerrajzoló címmel írta meg az élettörténetét Géczi János. Az eseményt élőben közvetítették a pesti Király utcai Kolorban az Ünnepi könyvhét alkalmából. Június 7-én a Vörösmarty téren dedikál a veszprémi lány.

Eszter a Lovassy gimnáziumban érettségizett, a Pannon Egyetemen szerzett magyartanári diplomát. Hét évvel ezelőtt kirepült Londonba bébiszitternek és kint ragadt. Hogyan alakult az élete? Az első interjút a Veszprém-kukacnak adta.

– Honnan jött a Let’s kifli ötlete, kinek írtad a könyvet, annak, aki most tervezi a kiköltözést, vagy annak, aki már kint él? Esetleg annak, aki ragaszkodik Magyarországhoz és semennyi pénzért nem dolgozna külföldön?

– Az Athenaeum Kiadó főszerkesztője, Szabó Tibor Benjamin keresett meg a könyv ötletével a most indult Magyarok külföldön sorozatukhoz, a Let’s kifli ennek a nyitódarabja. Neki ezúton is szeretném megköszönni, hogy rávett az írásra, izgalmas utazás volt. Ahogyan a kiadó is fogalmazott, a könyv „izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni vagy éppen maradni szeretne”.

– Nem gondoltál arra, hogy angolul írj, mindjárt nagyobb lenne az olvasótábor?

– Hogy őszinte legyek, nem. A téma Magyarországon aktuális, az angolokat szerintem hidegen hagyja.

– Lassan hét éve kint élsz Londonban. Angolul álmodsz már?

– Fogalmam sincs, nem tudom felidézni az álmaim nyelvét. Viszont magamban gyakran beszélek angolul, akár hangosan is. A mindennapi életben most magyarok is vannak körülöttem, ami nem mindig volt így. Azt vettem észre, hogy ennek hozadékaként sokkal könnyebben váltogatom a két nyelvet beszéd közben.

A Let's kifli borítója. Eszter könyvével indul a sorozat

A Let’s kifli borítója. Eszter könyvével indul a sorozat

– Hogyan fogadtak a londoniak? Amikor kiderül, honnan jöttél, mit szoktak kérdezni elsőre?

– Éppen úgy fogadtak, mint bármelyik más kelet-európait. Merthogy gyakran egy kalap alá vesznek minket. Kifejezett érdeklődést Magyarország, a magyarok iránt nem tapasztaltam, innen nézve különösen kis ország a miénk. London pedig hatalmas világváros, hatalmas nemzetközi piac a szó valódi értelmében. Itt minden náció képviselteti magát, csak végig kell sétálni az utcán és hallod. Amikor kiderül, honnan jöttem, általában kétféle reakcióval találkozom: az illető vagy semmit nem tud Magyarországról, vagy már van valamilyen élménye. Jó érzés, hogy olyan külföldivel még nem találkoztam, aki már járt Magyarországon és ne tetszett volna neki.

– Nincs elegük még a briteknek a bevándorlókból?

– Röviden azt tudnám válaszolni, hogy de. Persze azért ez nem ilyen egyszerű. Én azt szoktam mondani, ha csak egyetlen napra minden külföldi elhagyná Londont, megállna az élet. Nem lenne, aki a buszokat vezesse, kinyissa az üzleteket stb. Ezzel a ténnyel azért nehéz vitatkozni. Ugyanakkor ez az ellentét a bevándorlók és az őslakosok között inkább politikai szinten tűnik élesnek, a mindennapi életben egyáltalán nem. Persze ne keverjük össze a bevándorlókat az „önkéntes munkanélküliekkel”, mert ez két különböző kategória és különböző a megítélése.

– Valóban a második legnagyobb magyar város London, mint ahogyan viccesen emlegetik? 

– Nem tűnik annak. Számokban lehet, de arányaiban nem érzékelem, hogy sokkal több lenne itt a magyar, mint Európában bárhol másutt.

– Milyenek az angol fiúk? Nem zavarnak a kulturális és életmódbeli különbségek? Egy szerelem történetét írtad meg egy brit fiúval. Közrejátszott a szakításban esetleg ez a másság? Vagy inkább úgy kérdezem: el tudnád képzelni, hogy angol fiúval alapítasz családot? 

– Nem látok különbséget a magyar és a brit fiúk között, mindegyiknek megvan a maga személyisége nyelvtől, nemzettől függetlenül. Egyébként az én baráti köröm multikulturális. Én direkt élvezem a különböző kultúrák keveredését, élén a brit tradíciókkal. A Let’s kifli főhőse egy magyar lány, aki Londonban próbál boldogulni. Az ő kalandjairól szól a történet, több szerelmi szállal átszőve, de nem a klasszikus történetmesélés formájában, inkább novellafüzér-szerűen, mindvégig a főszereplőre fokuszálva. Hogy a beharangozó szövegben említett fiúval miért szakad vége a kapcsolatnak, az nem releváns része a történetnek. Elolvasva minden kiderül! Ami a kérdés második felét illeti: még nem gondolkodom a családalapításon, de sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. Teljesen mindegy, hogy a jövendőbeli férjem milyen nemzetiségű lesz, ha lesz, de ha úgy adódna, hogy angol, akkor az esküvőre mindenképpen becsempészünk magyar hagyományokat. A brit esküvők borzasztóan unalmasak…

eszterlondonban

– A bevándorlók közül ki lesz sikeres Londonban? Nem zavar, hogy bölcsészdiplomával vendéglátásban dolgozol?

– Mi számít sikernek? Vendéglátásban dolgozom ugyan, de szinte mindig valamilyen felsőbb pozícióban. Mellette koncerteket és rendezvényeket szervezek, amit nagyon élvezek! Most a saját vállalkozásom beindítását építem és írtam egy könyvet is.

– Mesélj magadról, hogyan élsz, milyen az élet külföldön?

– Amikor a Let’s kifli főhősének mindennapi kalandjairól írtam, a saját életemből merítettem. A korosztályombeli londoni fiatalok életstílusa nagyon hasonlít a miénkhez. Azt javaslom mindenkinek, akit érdekel, milyen is az élet egy fiatal szemszögéből Londonban, olvassa el a Let’s kiflit!

– Hallottál-e az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. Gyere haza! programjáról? Gondoltál-e rá, hogy hazaköltözöl?

– Futólag hallottam róla, most direkt rákerestem az interneten, és nem érzem magam célcsoportnak. A program annak szól, és ezt le is írják a bevezetőben, aki kizárólag munkavállalás céljából utazott Angliába, tehát csakis egzisztenciális okokból. Velem nem ez a helyzet. Szerintem inkább az lenne a lényeg, hogy természetesebben viszonyuljunk ehhez a jelenséghez, én úgy gondolom, hogy az országok közötti átjárás, a vándorlás nem probléma, különösen az egyesült Európában, de a nagyvilágban sem. Ez a fajta modern, határok nélküli „nomád” életmód, világfelfogás ugyanúgy része a 21. századnak, mint például a mobiltelefon vagy az internet.






[fbcomments]