Tegnap reggel kilenc előtt fekete trikóban, blézerben, rajta a Sándor Máriától kapott kitűzővel igyekeztem a megyei kórház felé. A fekete ruhás nővérre gondoltam, aki nemrég azt közölte, hogy leáll, befejezi a közéleti szereplést, mert nem akar egyedül, csupán néhány kitartó társsal összekapaszkodva harcolni az egészségügyért.
Sándor Mária a bejelentését követően mégis adott egy következő (utolsó?) esélyt az összefogásra. Azt mondta, ha április 15-én 8 és 10 óra között „feketébe borul az ország”, vagyis az egészségügy és a szociális ellátás dolgozói, továbbá a velük szolidáris polgárok a kórházakban és az intézmények előtt fekete trikóba öltözve megüzenik a kormánynak, hogy az ágazatban uralkodó állapotok tragikusak és azonnali orvoslásukra van szükség – nos, akkor folytatja a harcot. Nem tudom, milyen mérleget vont a nap végére Sándor Mária, nekem az jutott eszembe, amit nemrég itt hallottam tőle Veszprémben: úgy látszik, még mindig nem fáj eléggé.
A kórház előtt reggel nyolckor körülbelül egytucatnyi ember álldogált fekete ruhában, kitűzővel, gyászszalaggal – mesélte egy ismerősöm, de amikor én megérkeztem, már senkit nem találtam ott közülük. Sebaj, gondoltam, bent az épületben lesznek elegen. A folyosón, a büfék előtt, a betegregisztrációnál a szokásos hétköznapi kép fogadott, fekete trikót nemhogy a bejelentkezésre várókon, de a kórházi személyzet tagjain sem láttam, még elvétve is alig! Fellifteztem a negyedikre és emeletről emeletre gyalogosan ereszkedtem lefelé, alaposan körbekémlelve mindegyik szinten. Az eredmény ugyanaz volt.
Az esti hírekben azt olvastam, hogy országosan is erőtlen volt a tegnapra hirdetett demonstráció. Most akkor vagy minden a legnagyobb rendben van, vagy nincs rendben semmi, de bénák voltak a szervezők, vagy félnek az emberek a retorziótól, vagy egyszerűen csak olyan szinten közönyösek, hogy talán meg sem érdemlik a színvonalasabb betegellátást, az emberhez méltóbb munkakörülményeket. Ezek közül bármelyik igaz, egy dologban biztosak lehetünk: még több orvos és még több nővér fog elvándorolni az országból, a maradék meg belepusztul – orvos is, nővér is, beteg is.
