Túléltük a Covidot, most próbáljuk túlélni a 40 fokos hőséget. A nyaraink már nem a szabadságról szólnak, hanem arról, hogy lefüggönyözött lakásokban keressük a legenyhébb zugot. Túlélünk, egyfolytában.
A reggelek még viszonylag elviselhetők, pláne ha azt olvassuk, hogy Svájcban esik és 16 fokban dideregnek az alpesiek. Reménykedünk, hogy 3 napon belül hozzánk is megérkezik a hidegfront. De délutánra már ebben sem hiszünk, olyan tűrhetetlenné válik a hőség, hogy legszívesebben az északi fekvésű huzatos kamrában vackolnánk meg magunknak. Mert mit is lehetne csinálni mást ebben a hőségben, mint aludni? Tetézi a bajt, hogy már enni se bírunk, se menni, se ülni. Ha fölállunk, a csapig megyünk, hogy engedjünk egy kis hidegvizet a pohárba. Mire ez sikerül, mozgásunk újra lelassul, szemünkből kialszik a fény. Meg is őszülünk talán. Ja, vagy már fehér volt a hajunk korábban is? Lehetséges. Rémülten a derekunkhoz kapunk, odahasít a fájdalom. Epekő vagy vesekő? Vagy csak a sok fekvés?
Strandra se kívánkozunk. Kánikula. Ott is hőség van és tömeg, süt a föld, pláne a beton és a Balaton sem hűsít már igazán. Légkondicionálás? Hideg borogatás? Hideg zuhany? Na igen! De az is a lakáshoz köt. A lakáshoz, ahova bezsúfolódik az egész család, és már csak egészen kicsiket tudunk lélegezni és várjuk az éjszakát, amikor kitárhatjuk az ablakokat és kiszabadulhatunk kicsit, amikor végre lemegy a nap.
Fotó: korkep.sk
