A Rózsa utcában adnak a Street Artnak
Épp’ tankolok a Rózsa utcánál lévő benzinkútnál, amikor egy hölgy – maszktakarásból – megkérdezi: „Mondja! Miért csinálja?”
Bocsánat asszonyom, de mit? Hát a kerítéskiállítást, amiről az újságban olvastam.
Köszöntem az érdeklődést, majd a helyzetnek megfelelő rövidséggel meséltem, az előzmények nélkül.
Húsz éve rendezhetek kiállítást a kapolcsi buszmegállóban, a Művészetek Völgye boldog napjaiban.
Azóta mesélek az amúgy sem szűkszavú képeimről.
Húsz éve kapok vállveregetést és persze érdektelenséget a völgyjáróktól.
Tavaly ránk köszöntött ez a szinte sosem volt korona-félelem.
Azóta igyekszem – a magatartási, távolságtartási szabályokat betartva – új megoldásokkal jelentkezni, példát mutatni. Erről szólt a belváros üres kirakatában, novembertől tavaszelőig tartott kirakatkiállításom is.
Olvastam, hogy a Google szuperkamerás autói újra fotózzák a várost.
Nosza, adjunk a Street Artnak és az utcaderűnek!
A házunk előtt egy randa, betongyámos faoszlop áll. Kreáltam rá egy faarcot, loncbozontos frizurával. Az erről készült fotó adta az ötletet: rendezzek kerítéskiállítást, amolyan spontárlatot.
Pár éve mesterembernek vázoltam fel utcai kerítésünk vízszintes deszkáit. Akkor nem gondoltam, hogy ilyen ideális, könnyen építhető, pandémia-kényszer kiállítás installációt álmodom.
Jogos a kérdés, hogy miért csinálom. Válaszom egyszerű: csak! Mert nem ártok vele senkinek és semminek, ráadásul derűt varázsolok vele az utcán maszkot hordó emberek arcára.
Már a tavalyi karanténhetekben is rá kellett/lehetett érnem arra, hogy napi gondolatokat írjak a közösségi médiába. A Covid-dac-három elnevezés a helyzettel való dacolás szándékára és a harmadik hullámra utal. Remélem, nem lesz negyedik…
Példámat lehet követni! Sok a kerítés, sokan vagyunk bezárva, sokan kutatjuk a jövő lehetőségeit.
Végül néhány kerítéstárlat tapasztalat:
Március 27-e, szombat szeles, napsütéses délutánján, kettő és hat között történt ez-az.
Úgy harmincan sétáltak, bringáztak erre. Autó is lassított.
Voltak régi ismerősök, akik csak ezért jöttek a Rózsa utcába. Velük hosszan beszélgettünk.
Akadtak érdeklődő szomszédok és persze olyanok is, akik majd legközelebb…
Volt, aki úgy ment el a képek előtt, mintha azok ott se lettek volna.
Érthető. Más gondjai is lehetnek. Mit bohóckodik valaki ezekkel a képekkel…
A legérdekesebb az volt, aki EKF kitűzővel a maszkján pattant le a kerítés észleléséről…
Kedves Kukac-olvasók! Kérdezem, hogy folytassam-e?
Debreczeny Zoltán