A berlini fal lebontásának évfordulóján verseket olvasott fel Fenyvesi Ottó, Bozsik Péter, Tóbiás Krisztián, Éltető Erzsébet és Ladányi István Veszprémben, az Elnökök Ligetében. Az estet Krámer György szervezte Kovács Gáborján zseniális zenei közreműködésével.
Különösen aktuális ez az évforduló, mert újra falak épülnek körülöttünk és bennünk. Vigyázzunk, nehogy megint a rossz oldalra álljunk! – üzente a szervező.
Kovács Gáborján köveket, téglákat, faldarabokat hozott a hallgatóságnak, hogy azokon zenéljünk és vele együtt énekeljük: emberek ütik a dobokat, a köveket, a fákat. Jó volt, felszabadító élmény, amiként a költők versei is.
A rendezvényre menet a berlini fal leomlásának 33. évfordulója kapcsán azon gondolkodtam, hogyan jutott el Magyarország három évtized alatt oda, hogy a hőn áhított Európai Unióban látja az ellenséget, a brüsszeli szankciókat okolja mindenért, ami rossz? Hogyan lettek Putyin-pártiak még azok is, akik az első sorokban skandálták a rendszerváltáskor, hogy ruszkik, haza? A legegyszerűbb válasz, hogy a tömeg mindig a fejekbe sulykolt aktuális jelszavakat kapja fel és visszhangozza. Magyarország vezetése pedig egyre bőszebben fűti a Brüsszel-ellenes kampányt. Nekik ez kell. Miután a fékeket és ellensúlyokat országon belül már lebontották, az EU maradt a hatalmuk utolsó korlátja.
Tényleg tragédia lenne, ha kivezetnék az országot az EU-ból, ha engednénk a fejekben épülő falak nyomásának. Éppen ezért nekünk, Európa-pártiaknak újra és újra fel kell tenni önmagunknak a kérdést: mit tehetek azért, hogy Magyarország az Európai Unióban lássa a jövőjét? Mit tehetek azért, hogy Magyarország a jó oldalon, a demokrácia oldalán álljon?
Krámer György például nagyon jó kis happeninget szervezett a berlini fal lebontásának évfordulóján. Én pedig megírom, és megosztom az olvasóinkkal. Szerintem ez is valami, mert akik a falakat építik körülöttünk és bennünk, számítanak a hallgatás, az elhallgatás, a néma csend tapasztalatára.
Fotók: Nagy Lajos