Ötmillió-kétszázezer forintra emelkedik az Állami Számvevőszék elnökének fizetése. Nagy vihart kavart a hír az állami tisztviselők fizetéséről, különösen a rosszul fizetett pedagógusok és egyáltalán az értelmiség körében. Sértik a társadalmi igazságérzetet ezek a bérek.
Domokos László havonta 5,2 millió forintot vihet majd haza, amivel megelőzi az eddig a listát vezető Matolcsy Györgyöt is. Matolcsynak még 2016-ban szavazták meg az ötmilliós fizetést a parlamentben. Később ehhez szabták a többi állami intézmény vezetőjének fizetését is: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal és a Közbeszerzési Hatóság elnökei négymilliót, a kormány tárca nélküli miniszterei pedig ötmillió forintos fizetést kaptak – adta hírül az Index.
Harmincszoros bérkülönbségek
Ez valóban égbekiáltó különbség például a pedagógusok rovására, amikor kétszakos tanári mesterdiplomával és két nyelvvizsgával alig keresnek többet havi 160 ezer forintnál. Több mint harmincszoros különbség a bérek között! Ilyen sehol máshol nincs és nem is lehet! Legfeljebb hétszeres-nyolcszoros a különbség a csúcsvezetők és a legalsó kategória között a demokratikus országokban. De vajon miért sorolják nálunk a legalsó kategóriába a pedagógusokat más értelmiségi hivatásokkal együtt?
Jeles esszéíró, műfordító barátnőnk első felindulásában kiposztolta a Facebook-oldalán, hogy egy szövegéért, amin egy hónapig dolgozik, 10–20 ezer forintot kap, miközben egy politikus, miniszteri biztos vagy tanácsadó több millió forintot tesz zsebre havonta. – Akármilyen szerény vagyok, annyi szent, hogy ekkora különbség nincs a szellemi teljesítményünk, a szellemi munkánk értéke között. Ekkora különbség a feudalizmusban volt a földesúr meg a paraszt, az arisztokrata meg az utolsó cseléd jövedelme között, de akkor ezt nem nevezték demokráciának, hogy úgy mondjam: be volt vallva – taglalja az értelmiség helyzetét a mai Magyarországon. – Már kritizálni sem érdemes. Úgy kell élni, mint a kolduló szerzetesek, passz – vonja le a következtetést.
Riasztó kultúrpolitika
Valóban kétségbeejtően leárazta az Orbán-kormány az értelmiséget. Riasztó a kultúrpolitika teljes hiánya. Mintha szándékosan földbe döngölné a tudást, a gondolkodást. Ez meglátszik a béreken, a folyóiratok, színházi előadások, kulturális rendezvények támogatásán is. A Fidesz csapata, a pozícióba helyezett kulturális bürokrácia pocskondiázza a kortárs irodalmi szerzőket, miközben a nyálas popzenét, a giccset, a mulatós nótázást, az operettet, a cirkuszt, a disznóvágást favorizálják nyilván a „gazda” kimondott vagy kimondatlan kívánsága szerint.
A Facebook-poszt alatti hozzászólásokból is kiolvasható a jelenlegi kultúrafinanszírozás tarthatatlansága: Nemrég határoztam el, hogy kitanulom a kárpitosszakmát. A koldusszakma nekem telítettnek tűnik. Mindjárt tanácsadónak kellett volna mennem. De nem volt ilyen szak az én koromban! Én marha, bölcsész lettem! Nemrég olvastam, hogy a londoni Cityben, a világ pénzügyi központjában igen kapósak a bölcsészek (mert egyes vélemények szerint szélesebb a tudásuk és kreatívabbak. Lehet, csak ki kell várni, hogy ide is elérjenek ezek a változások – írják a hozzászólók.
A pedagógusok figyelmeztető sztrájkra készülnek, mert felfogták, hogy csak úgy magától nem fog megoldódni ez a végtelenül igazságtalan helyzet. A bérek nem alakulhatnának politikai és személyes szimpátia, kegyúri rendszer alapján egy magát demokratikusnak tartó országban. Pedig most ez a helyzet.
Fotó: Observatory