Úgy hallottam reggel, hogy bögrés nap van. Mi az, hogy bögre? Nagyon oda kellett figyelnem, hogy kiderítsem. Mint a jutalomfalatkák, valami ilyesmi. Csak nem lehet megenni. Ez akkor derült ki, amikor a Friss Pékségben kávézgattak, engem meg kikötöttek a főutcán. Nem bántam, mert jó idő volt és fantasztikus tavaszi illatok kúsztak a levegőben.
Láttam a kirakatüvegen keresztül, hogy mindenki elégedett, különösen egy hölgynek örültek, ő az, aki jutalombögrét kapott, mert sokat és sokszor olvasta a Kukacot és kedvelte is a facebookos játékon.
Aztán kisétáltak a kávézóból és mindenki egyszerre beszélt. Addig még csak értettem, hogy globális felmelegedés van, mert olyan az idő, mint márciusban, nekem is kilógott a nyelvem. Előkerült az új bögre, vizet kaptam, de nem is értem, hogyan gondolták ezek, hogy ebből inni lehet? Ők meg csak beszéltek, én meg élhettem a magamfajta ebek korlátozott szabadságával, szaglásztam körbe és hallgattam az újdonságokat. Csak úgy röpködtek a levegőben az új hírek, ki mit olvasott, hallott, látott, nyomkodták a telefonjukat, valami történt a választási iroda környékén, erre egy sort hüledeztek, a polgármestert a Hangvillában látták, szó volt városi konzultációról, kommentelőkről meg IP-címekről, ki takarítja el a galambpiszkot a főutcáról, olvastak ezt meg azt, és csak mondták. Mi ez, szerkesztőségi megbeszélés a sétálóutcán? Hát, annak tűnt.
