Nem lehet, érted? Nem lehet elaltatni! – jelezte reggel örömmel és sűrű farkcsóválással Berci, miután élénken figyelt a hírekre. Előbb is megszólalhattak volna az állatorvosok, gondolta magában. De így is jó, majd a gazdik hazaviszik a „lánctörvény” miatt menhelyre került, hm, barátaikat. Vagy nem.
De azért nem ennyire egyértelmű a dolog, morfondírozott tovább Berci magában. Láthatólag tűnődni volt kénytelen. Magába szállva szuszogott, fülét-farkát lógatva önelemzésbe mélyedt. Mert mindenfélék vannak közöttünk, próbálta végiggondolni a láncos-altatásos nemzeti ebügyet. Nyilván egyeseket mégis láncra kellene verni. Meg van mondva nekik, hogyan kell viselkedni, gondolkodni egy rendes kutyának. Erre ők nem. Ezek a liberálisok pofáznak, akkor ugathatnak, amikor kedvük szottyan, még morognak is a kenyéradójukra, úgy vélik, erre nekik joguk van. Hogy szabadon mászkáljanak a portán, sőt, a parkban is, meg az utcán, és hangos üvöltözéssel mondjanak véleményt. Honnan szedik, hogy erre joguk van?
Jó, jó, könnyű nekem, én amolyan házi kedvenc vagyok, kaja, fűtés, ágyikó, simogatás. De mi van azokkal, akiknek ilyen nem jut, elégedetlenek, keresik a helyüket a világban, élelmiszerüzletek körül ólálkodnak, a napi betevőre sem jut nekik. Viszont szabadok.
Háááát? Csórók és szabadok. Aztán jön valaki, befogadja az udvarába és beköti őket, hogy éjjel ugathassanak, ha valaki a gazda portáját kerülgeti. Valamit valamiért. Kaja van, de szabadság nincs. Gazda is van, de szabadság nincs. Viszont vannak szabályok, a gazda szabja meg őket: „nem kószálunk szerteszét, nem hangoskodunk, imádjuk a gazdit, ha rúg rajtunk, akkor is, pluszkiváltságokat nem követelünk, a gazdi csókosait sem ugatjuk meg”. A gazdi szabályozza az életüket, az utódaik sorsát is rábízzák, majd megszabja, mit egyenek, mit tanuljanak, de főleg mit ne, és hány kutyakölyöknek illene a ház körül élősködnie.
Hm. Hogyan is van ez most? Egyeseknek minden jóból jut, másoknak lánc, főleg, ha nem engedelmesek. Akkor bizony kuss van. És mint hallom, a gazdinak is vannak gazdái, most éppen elcseszték ezt a láncos ügyet. Most itt a szerkesztőségben arról beszélgetnek, hogy már megint a sajtó értette félre a szabályokat, vissza mindent. Jöhet a lánc, de nem állandóra. Érti ezt valaki? Annyi biztos, hogy mi sem változik, a nagy gazdi megmondja, mikor van szabadság és mikor lánc.
