A minap a Rákóczi utcából szerettem volna eljutni az Alexandra könyvesbolthoz. Az egyik úton a lépcsőt csiszolták, óriási port kavarva. Gondoltam: nem gond, van másik lépcső is – azt viszont éppen lezárták. Az említett lépcsőt a másik irányból sem tudtam megközelíteni.
Végül egészen a Lovassy gimnázium felé kerülve feljutottam a parkolóházig, de a műszaki bolt melletti lépcső is le volt zárva, ezért az FHM Bank épülete felé kerültem egy nagyot.
Az Alexandra könyvesbolt előtt friss betonozás, a bolt bejárata előtt egy méterre kihúzott szalag: ezen belül közlekedhetnek a járókelők. Kérdem a könyvesbolti eladótól, szóltak-e nekik időben, hogy mikor kezdik az üzlet előtt a járda felújítását. A válasza: pár nappal korábban arra jöttek be reggel a bolt dolgozói, hogy nem tudják megközelíteni munkahelyük bejáratát, mert éppen ott aszfaltoznak a munkások. Aznap ki sem tudtak nyitni. Előzetes értesítést nem kaptak. A friss aszfaltot pár nappal később fel is törték a kivitelezők, mert valakinek eszébe jutott, hogy a térköveknek nem alakítottak ki megfelelő helyet.
Ekkor kapcsolok, hogy egy másik téma miatt nálam van a fényképezőgépem, ezért kattintgatni kezdek.
Az építőmunkások ugyan megnéznek, de nem szólnak.
Annál kíváncsibbak a Gizella-udvar boltjainak eladói. Kérdik: miért fényképezek? Amikor elmondom, hogy a Veszprém-kukacnak készítek anyagot, mintha egy csapot nyitnék meg: elkezd belőlük dőlni a panaszáradat.
– Nézze meg ezt a munkát – mutatnak a járdára. – Pont így festett az 1984-es felújítás után, csak az akkoriak szebb munkát végeztek, pedig most háromszor is lerakatták a munkásokkal a kockaköveket. Hogy miért tervezték ide ezt a ronda betont, azt pedig nem tudjuk.
– A Fortuna-, a Gizella- és a Sarolta-, a három Ybl-díjas udvar elvileg mediterrán jellegű, de a Gizella-udvarban már csak a fenyő zöldell, a többi fát kivágták. Mi tettünk ki dézsákban növényeket, de egyszer csak jött a markoló, és vitte az egészet a megkérdezésünk nélkül. A kávézó a torlaszok és a felszedett utcakövek miatt hat hétig nem tudott kinyitni, végül maga a tulajdonos távolította el az üzlete előtt árválkodó rácsokat, amikor már napok óta senki nem dolgozott az épület előtt, és kinyitott. Az optikus üzlet bejáratát a vásárlók csak tapogatózva találták meg, annyira eltorlaszolták a kivitelezők. Mivel mindkét üzlet forgalma drasztikusan lecsökkent az udvar felújítása alatt, még a NAV is ellenőrzést tartott, mert nem tudták, miért nem „pörögnek” a központjukban az üzletek pénztárgépei. Nálunk körülbelül felére csökkent a forgalom. A városközpont egyetlen ivókútja még mindig nem üzemel, pedig már hetek óta elvonultak a kivitelezők. Ismerős idegenvezetők hozzák ide a csoportjaikat, aztán persze mindenki szomjasan továbbáll. A külföldiek meg csak kóvályognak, keresik az utat a várba. Mindennek a csúcsa pedig az akadálymentesítés. Jöjjön! Megmutatjuk. A lépcső felső részénél gyönyörűen megcsinálták, ezért a kerekes székesek vagy a babakocsit toló kismamák meggondolatlanul elindulnak az enyhén lejtő szakaszon, majd az alsó lépcsőhöz érve megtorpannak, mert az maradt a régi: olyan meredek, hogy biztosan lebukfencezik rajta, aki rámerészkedik – panaszkodnak.
– Minden üzlet tulajdonosa kapott egy cédulát a munkálatok ütemezéséről – folytatják. – Eszerint a mi udvarunkban május 8-án be kellett volna fejezniük mindent. Most június 18-a van, és még dolgoznak.
– A Sarolta-udvarban június 2-áig tervezték a kivitelezést, ahhoz képest tegnap kezdték el, és ki tudja, meddig fog tartani.
– Azt pedig ki ne felejtse a cikkből, amit a Szürkebarát étterem fölötti épületben lakók panaszoltak: egyik nap hajnali ötkor minden lakásba külön-külön bekopogott egy munkásruhába öltözött ember, és megkérte őket, hogy azonnal álljanak el gépkocsijukkal a ház mögötti parkolóból, mert mindjárt jön a betonkeverő! Halvány elképzelésünk sincs, hogy ezt miért nem lehetett időben és kulturáltan közölni a lakókkal.
