Vannak boldog, vonzó helyek, amelyek erőt sugároznak, vagy éppen szelídek, távlatuk van, innen messzebb látni. Úgy érezzük, valami lényegessel kapcsolnak össze, megnyugtat, pihentet az oldottságuk, szépségük, kozmikus harmóniájuk. Ezekről a tájakról minden modern probléma lepörög, itt nem érdekes vagyon és hatalom. A túrázó ember olyan képességeit aktivizálja, amelyeket a városi életben már szinte teljesen elfelejtett.
A Bakony és a Balaton-felvidék tele van ilyen helyekkel. „Kincsesláda” közepén élünk, hallottuk Korbély Barnabástól, a Bakony–Balaton Geopark csoportvezetőjétől azon az előadásán, amelyet a Nők a Balatonért Egyesület csopaki szervezetének felkérésére tartott a napokban. A külföldi szakértők is elismerik geoparkunk változatosságát, a vulkáni kőzettől kezdve a félsivatagi kőzeten keresztül az óceáni emlékekig sok minden megtalálható benne. Olyan különlegességek láthatók ezen a 3200 négyzetkilométeren, mint például a Tapolcai-tavasbarlang, a tanúhegyek, Hegyestű, vulkanikus kőzetek, az úrkúti őskarszt, a Tihanyi-félsziget, a barátlakások sziklafalai, barlangok, víznyelők, források, a felsőörsi tanösvény, a csopaki perm-triász határszelvény, az iharkúti elhagyatott bauxitbánya, amely dinoszaurusz-lelőhelyként vált ismertté. Ez már több mint tíz hely, amit látni kell. A geopark rendszeresen szervez vezetett túrákat.
Korbély Barnabás azt mondta, ha kényszerítenék, hogy válassza ki a helyszínek közül a leglátványosabbat, akkor a tanúhegyekre szavazna. Tudományos értelemben viszont a dinoszaurusz-lelőhely, Iharkút a legnagyobb szenzáció a 85 millió éves leletanyagával. Hangsúlyozta, a geopark nemcsak a kövekről szól, hanem az ottani emberekről is. Idézte egy osztrák szakember tréfás megfogalmazását, miszerint „nem a geológusok homokozói a geoparkok”. Tehát nem újabb korlátozásokkal járó védett területi kategóriák, nem (pusztán) földtudományi parkok és tanösvények sokaságai. A helyi lakosság, a helyi közösségek és szervezetek bevonása, szemléletformálása alapvető, csak velük együtt igazán megélhető az egész. Ami itt található, az turisztikai értékként is kínálható, például a falusi turizmus kiegészítéseként.
Tehát mit is értünk geopark alatt? Sokan most hallják először a kifejezést, ami nem csoda, hiszen viszonylag új keletű. „Az UNESCO Földtudományi Tagozata 1997-ben hirdette meg geopark programját, majd 2000-ben elkötelezett francia, német, spanyol és görög szakemberek életre hívták az Európai Geopark Hálózatot (European Geoparks Network, EGN). A szervezet alapvető célja a geológiai változatosság védelme, geológiai örökségünk népszerűsítése és bemutatása, illetve a geoparkok fenntartható gazdasági fejlődésének támogatása, elsősorban a geoturizmus fejlesztése révén.”
- Szent György-hegy. Fotó: Korbély Barnabás
- Hegyestű. Fotó: Korbély Barnabás
- Tihanyi barátlakások. Fotó: Korbély Barnabás
Korbély Barnabás elmondta, mindössze 120 geopark van a világon, ebből 69 Európában és kettő Magyarországon. A Bakony–Balaton Geopark tagja az európai hálózatnak, és tavaly november 21. óta az UNESCO nevét, logóját is viselheti, ami egyenrangú elismerés a világörökséggel. Az UNESCO székházában immár óriásképeken kivetítve ott pörögnek a magyar földtani értékek is. Hangsúlyozta, a geopark minősítés – amely esetünkben 3200 négyzetkilométernyi területre vonatkozik, és az egész Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak csak egy kis része – nem örök időkre szól. A geoparkok tagságának megalapozottságát – a magas színvonal biztosítása érdekében – négyévente felülvizsgálják. Itt éppen idén nyáron lesz újraértékelés. Tehát ez nem csak egy plecsni, folyamatosan meg kell dolgozni érte – fogalmazott.
- A Szent György-hegy a szigligeti várból. Fotó: Korbély Barnabás
- A szentbékkállai kőtenger. Fotó: Korbély Barnabás
- Bazaltutca. Fotó: Korbély Barnabás
- Hegyestű. Fotó: Korbély Barnabás
A felbecsülhetetlen értékű, túrázásra csábító természeti értékekről rendelkezésünkre bocsátott fotókért köszönet a Bakony–Balaton Geoparknak. A Tapolcai-medence fotóját Szenthe Zoltán készítette, a Tapolcai-tavasbarlangot Egri Csaba fotózta, a szentbékkállai kőtengert, a tihanyi barátlakásokat, a Tapolcai-medencét, a Szent György-hegyet és Hegyestűt, valamint a bazaltutcát Korbély Barnabás örökítette meg.
A képeket nézve újra csak az jut eszembe, ami az előadás alatt is, nem is tudjuk, milyen gazdagok vagyunk. Mennyi szép hely van tőlünk – jelképesen szólva – szinte karnyújtásnyira. Csak túracipőt kell húzni és elindulni.