Hosszan tartó csönd követte dr. Csókay András idegsebész istenhit és gyógyítás kapcsolatáról szóló előadát. Szebben nem is köszönhette volna meg a közönség a Lovasi esték sorozatában elhangzottakat, mint ezzel a csönddel. Mert az orvos éppen a csöndről, mint az Istennel való beszélgetés legmélyebb állapotáról beszélt. Hétköznapi misztikussá kell válnunk, ne féljünk elmélyülni! – üzeni.
Most, a húsvét előtti nagyböjtben különösen aktuális a gondolat, miszerint ebben a nyugtalan, lármás világban az ember lelke esdekli a csöndet, a megtisztulást. Az idegsebész úgy érzi, csak csöndben meditálva képes meghallani a belső hangokat, ilyenkor képes kreatívan megoldani a feladatokat, ilyenkor jutnak eszébe a legjobb ötletek önmaga vallatásával. A csönd nem gyónás és nem önsanyargatási gyakorlat ugyan, mégis megtisztul rajta keresztül az ember, képessé válik a lényeglátásra. A csönd számára nem a kommunikáció megszakítása, nem a szó elfojtása, éppen ellenkezőleg, párbeszéd Istennel. Sokan félnek ettől az elmélyüléstől, mert óhatatlanul találkozunk énünk sötét rétegével, a rossz hajlamainkkal, kénytelenek vagyunk szembesülni a hibáinkkal. De ha erre képessé válunk, akkor megtaláljuk magunkban a jóságot és a tökéletességet is, ami a doktor szerint mindenkiben ott van. Ám figyelmeztetett rá, hogy a vallásos gőg kísértése nagyon veszélyes, amikor azt képzeli az ember magáról, hogy nincs nála jobb, hogy Isten segítségével fölébe emelkedett mindenki másnak. Holott Jézus éppen hogy alázatra tanítja azt, aki megérti az örök erkölcsi parancsait.
Nagy tragédiák, nagy szenvedések esetén az embernek nincs ideje tépelődni, ilyenkor mintegy csúszdán zuhan le a mélységbe – érzékeltette szemléletesen dr. Csókay András, aki kendőzetlenül beszélt élete tragédiáiról, vargabetűiről. Kisfia két évvel ezelőtt belefulladt egy használaton kívüli kerti medencébe. A poklok kínját élték meg gyermekük halála miatt a szülők, de úgy tapasztalták, hogy az Úr odaállt melléjük a gyászban, és ez az, ami életben tart – magyarázta. Nemcsak a gyógyulásban kell keresni a csodát, hanem például a halál elfogadásában is – vonta le a végkövetkeztetést. Idézte Popper Péter pszichológust, akit szíven talált Pilinszky János katolikus költő mondása, aki megjegyezte:
„ – Utállak benneteket pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat.
– Miért utálsz János?
– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerült elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. – és összeomlik. A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől” – vallotta meg Popper Péter.
Dr. Csókay András dedikál Lovason. Fotó: a szerző
Mindenkiben ott lakozik a bibliai tékozló fiú – állítja dr. Csókay András, aki bár vallásos családban nőtt fel, igazából egészen 38 éves koráig nem kereste a kapcsolatot Istennel. Nem volt istentagadó, de nem imádkozott és nem járt templomba. Márpedig aki nem tartja edzésben a hitét, az úgy jár, mint az eltunyult sportoló, padlót fog – élt a hasonlattal. Hiába szerzett két diplomát is, ekkorra úgy érezte, rossz orvossá vált, azt a kifejezést használta, hogy „szalonidiótaként dolgoztam, házasságtörő lettem, elhagytam a családom”. Amikor már elég mélyre zuhant, képes volt letérdelni és kimondani: „Uram, segíts meg engem!” Szerinte ez a varázsszó, hogy a megvilágosodás útjára lépjen az ember.
Kifejtette, a gyógyításban is támaszkodik a hitére, amikor műtét közben olyan problémával találkozik, amitől a keze megremeg, hiszen tudja, a beteg élete függ tőle, megtalálja-e a megoldást. Ilyenkor az ima képes megnyugtatni, megállítani a remegést, ami a mikrosebészetben különösen végzetes lehet. Ezért Szent Pállal együtt vallja: Szüntelenül imádkozzatok!
