Augusztusban lesz 18 esztendeje annak, hogy a Szentkirályszabadja és Balatonalmádi közötti útszakaszon felrobbant Molnár Péter veszprémi vállalkozó Nissan Patrol terepjárója.
Semmi kétség nem fért ahhoz, hogy az alvilágban ismert „vállalkozó” nagy szakavatottságról tanúskodó, igen körültekintően végrehajtott kivégzés áldozata lett. A közelmúltban a Nemzeti Nyomozó Iroda ismét (harmadszor) előkotorta a mind ez idáig meg nem oldott gyilkosság aktáit.
A plasztikbomba robbanásának kétségtelenül Molnár Péter volt a célpontja és egyetlen áldozata. Az egyébként igen forgalmas, hosszú és egyenes útszakaszon a robbantás pillanatában egyetlen jármű sem közlekedett. Molnár Pétert (némi túlzással) az 1997-ben „eltűnt” majd bebetonozva hosszú idő után megtalált Szlávy Bulcsú utódjaként tartották számon, állítólag a Szlávy érdekeltségeit átvevő, később az Aranykéz utcai robbantás áldozatává vált Boros Tamással ápolt üzleti kapcsolatokat. A Molnár mellett ülő fiatalember megúszta, felépült. Minden jel arra utalt, hogy a bombagyártók és megbízóik nem kívántak Molnáron kívül más áldozatot. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság annak idején emberölés bűncselekményében ismeretlen tettes ellen indított vizsgálatot, később az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága vette át az ügyet, és két év után eredmény nélkül zárták le. Utána még egyszer leporolták az aktákat, de a Nemzeti Nyomozó Iroda sem járt több sikerrel.
De kik a gyilkosok?
Hogy, hogy nem, a Molnár-ügy a napokban ismét napirendre került, de gyanúsított most sincs. Nagy valószínűséggel nem véletlen, hogy az egyik általában jól értesült portál melegítette fel az ügyet, és – noha az írás számos pontatlanságot, sőt valótlanságot tartalmazott – jó nagy visszhangja lett az éjszakai életben jártasabb emberek között. Ugyanis a hevenyészett írás bombagyártóként az „olajos cég” katonájaként emleget egy bizonyos „veszprémi Jimmyt”. Az írás egyértelműen a Portik-ügy felé terelgeti a történetet, arra utalván, hogy Portik adta ki az utasítást erre a gyilkosságra (is), de hogyan került a képbe 18 év után a veszprémi férfi?
Úgy tűnik, a Portik-ügy 8. számú védett tanújának jutott eszébe valahogyan, ki tudja, hogyan, hogy Jimmy lenne a bombaszakértő, a bombagyáros, ami alvilági körökben állítólag nagy derültséget keltett. Ugyanis az éjszakai életben jól ismert Jimmy sok mindent csinált életében, többször is ült garázdaság és egyéb bűncselekmények miatt, de az öklein kívül a legdurvább fegyvere a baseball- és a teniszütő(!) volt.
Miután Veszprémben a Jimmy névre hallgató férfit sokan ismerik, a Portik-irányt vett történet felkerült a közösségi oldalakra. Jimmy pedig bárdolatlan stílusában reagált, enyhén szólva ökörségnek nevezvén az állításokat. Úgy gondolta, érdemes megszólalnia. Elüldögéltünk néhány délutánt, mire valamelyest kibontakoztak előttem a két évtizede történt „olajos” leszámolások, robbantások, gyilkosságok kusza szálai, hála a kiválóan memorizáló és jó humorérzékű, az éjszakai életben igen jártas emberóriás színes előadásmódjának.
Régi sajtóhírek alapján összeállított szemelvények szerint a 15–20 évvel ezelőtt tomboló maffiaháborúnak több tucat kisebb-nagyobb kaliberű alvilági szereplő esett áldozatul, és szembeötlő, hogy az elkövetők kevés kivétellel nem lettek meg. A sajtónak nincsenek eszközei arra, hogy az összefüggéseiben rendkívül ellentmondásos és szövevényes történeteket tényszerűen és teljes igazságában kibogozza. Most sem fog sikerülni nekünk, és miért is sikerülne, hiszen a Molnár-ügyben az igazságszolgáltatás sem jutott előbbre.
Falkavezérek az éjszakában
– Egy ideig Molnár meg én voltunk a falkavezérek a környéken, haverok voltunk, vita nem volt köztünk. Peti köztudottan ivott és drogozott, míg én soha, s miután eltérő életmódot folytattunk, szoros barátság nem alakult ki közöttünk. Petinek számos zavaros ügyét sikerült elrendez(tet)nie a rendőrséggel, mert segítette a hatóság munkáját. Nem titok, hogy droggal kereskedett és élt is vele. Városi legenda volt, hogy Molnár Petinek problémája volt a szlovákokkal meg az oroszokkal – nem Portikkal, nem Prisztással és nem a veszprémi barátaival –, mert Ajkán ő rejtegette az akkoriban nemzetközi elfogatóparancs alatt levő a Sátor Lajost.
Sátor a szlovák alvilág hírhedt alakja volt (egyesek szerint vagy félszáz hulla nyomja a lelkét), a szlovák rendőrség részben az ő nevéhez is kötötte az Aranykéz utcai robbantásos merényletet (1998) és a sokat emlegetett dunaszerdahelyi mészárlás megtervezését is, amelynek tíz áldozata a Pápay-klán néven elhíresült szlovák alvilági csoporthoz tartozott. Az azóta csak véres csütörtökként emlegetett alvilági leszámolás miatt Sátort már nemcsak a rendőrség kereste, hanem az alvilág is.
– Molnár Peti fénykorában kemény gyerek volt, a pletykák szerint Borossal kábítószeres ügyekben bizniszeltek. Egy drogosról tudni kell, hogy nem igazán gondol a holnapra. Az csak pletyka, hogy a kábítószer miatt ölték meg. Halálakor egy kanyi vasa sem volt. Az a hír járta akkor, hogy a halálát megelőzően Borosék hívták le a balatonalmádi Panorámába – meséli Jimmy, aki nem ok nélkül vállalta a beszélgetést.
Jimmy aprólékos pontossággal fűzi egymásba az eseményeket, az ő történetéből igazán az szűrhető ki, hogy Molnár Péter kivégzése csak egy halvány és kusza szál a húsz évvel ezelőtt tomboló maffiaháborúban. Éppen ezért furcsa, hogy a Portik-ügy 8. számú védett tanúja (akinek a nevét egyébként minden érintett ismeri) mi okból mártja be az alvilág jómadarait a Seres-gyilkosság ügyébe és a Portik-ügybe (is), oly egészen ostoba, csapszéki halandzsával határos történetekkel, amelyek egyetlen tollvonással cáfolhatók.
Védett tanúk halandzsái
Nyilvánvaló, hogy annak idején Jimmynek jó rálátása volt az alvilági életre, de azért nehezen képzelhető el, hogy a bíróság hitelt adna az őt (és másokat) terhelő, enyhén szólva hiteltelen vallomásoknak. A sokat emlegetett 8. számú hölgytanú a rendőrségi jegyzőkönyv szerint kabaréval határos történetet mondott el arról, mi volt Jimmy „alapfelszereltsége”. Szerinte „egy nagy legós dobozban” hordta a fegyverét, meg a fegyvertisztításhoz szükséges kefét, töltényeket, és „volt egy ÁVH-s bőrkabátja, és az alatt mindig viselt egy barna bőrszíjon lógó gépfegyvert, amiből kettő volt neki, egy kisebb és egy nagyobb. Volt a lábára erősítve egy kisebb pisztoly…többfajta kés és kézigránát olyan volt nála, mint a csajoknál a parfüm”.
– Lehet ezen akár röhögni is, de ehhez nagyon jókedvűnek kellene lennem. De nem vagyok az, mert ezek már nem Grimm-mesék – szögezi le Jimmy.
B. L. és F. I. budapesti lakosok közjegyzői okiratba foglalván cáfolták az „egyértelműen beazonosítható tanú” állításait. Cáfolataik egészen valósághűek, ugyanis a kérdéses bűncselekmények elkövetésének időpontjaiban (a Seres-gyilkosságnál vagy a Portik-ügyben) a 8. számú tanú által megemlített tucatnyi személy éppen valamelyik büntetés-végrehajtó intézet vendégszeretetét élvezte. Azt kifogásolják, hogy – miközben úton-útfélen szerepel a nevük az életellenes bűncselekmények kapcsán – „igazoltan” voltak távol. Az okiratokban Jimmy neve is szerepel, ugyanis a kérdéses időpontban ő is éppen ült. Sőt, akkor sem volt szabadlábon, amikor az élénk fantáziával megáldott tanú a Seres-gyilkosság előkészületei során „saját szemével látta” Portik emberei között Jimmyt is, a Portik Tamás tulajdonában levő fővárosi Művészinas étteremben. Tanúvallomása szerint Jimmyvel ebédelt a Művészinasban, holott a veszprémi férfi akkor éppen büntetését töltötte a budapesti bv-intézetben. A tanú aprólékos részletességgel beszámolt egy nagy maffiabuliról is, pontosabban születésnapról. Vallomásában tényszerűen előadta, hogy a tucatnyi – éppen akkor börtönben ülő – személy élménybeszámolókat tartott különféle gyilkosságokról – magyarán, eskü alatt hamisan vallott.
– Senki sem vonhatja meg a jogot tőlem, hogy négygyermekes apaként, annak ellenére, hogy nem makulátlan a múltam, új életet éljek. Nagyon érzékenyen érintette a családomat, hogy a Portik-ügyben elhangzott egyes tanúvallomások vállalhatatlan szövegkörnyezetben emlegetnek. Számos „védett” tanút hallgattak ki, nekem úgy tűnik, a súlyos valótlanságokat tartalmazó vallomások csak egy célt szolgálnak, hogy Portiknak – ki tudja, miért – még több bűncselekményt varrjanak a nyakába. Az igen könnyen cáfolható hamis tanúvallomások révén olyan emberek neve is közszájon forog, akiknek az ügyhöz semmi közük nem volt. Sohasem viseltem fegyvert, több rendőrségi és hatósági ellenőrzésen, igazoltatáson, sőt, letartóztatáson estem keresztül, de fegyver soha nem volt nálam – szögezi le Jimmy.
Jimmy fenti állítását számos veszprémi ismerősöm és a néhai Molnár Péter barátai is megerősítették.
[stextbox id=”grey”]
Portik Tamás, az olajkirály, nevelőintézetben nőtt fel, majd a nyolcvanas években megjárta a tököli fiatalkorúak börtönét. Portásként kezdte s az olajozásból milliárdos vagyont szerzett. Huszonévesen alapítója volt az olajszőkítéssel foglalkozó Energol részvénytársaságnak, a kilencvenes évek végén összefüggésbe hozták több alvilági leszámolásos üggyel, de hosszú évekig nem gyanúsították meg. Intelligens, gyors észjárású és megnyerő emberként jellemezték. Az Energol-ügyben csak 1996-ban kezdődött nyomozás, a 29 éves Portik ellen elfogatóparancsot adtak ki, de hosszú időre nyoma veszett.
A milliárdos Prisztás Józsefet, aki ugyancsak olajban is utazott, 1996-ban az autójában lőtték le fényes nappal Óbudán. Ekkor éppen csak elkezdődött a magyar maffiaháború. A leszámolás következő áldozata Hoffman István, Prisztás utódja volt (páncéltörő rakétával végeztek vele), majd kivégezték és bebetonozták Szlávy Bulcsút, a Balaton királyát, autós robbantással végeztek a szentendrei Zubovics Gyulával, a szegedi Németh Zoltánnal és a veszprémi Molnár Péterrel. Az „áruló” Boros Tamás következett, akit hat sikertelen merénylet után 1998-ban máig ismeretlen tettesek felrobbantottak az Aranykéz utcában (három vétlen járókelő meghalt, tízen megsebesültek), miután terhelő vallomást tett az olajbizniszben elhíresült Energol Rt. és a Conti Car Kft. vezetőire és a velük kapcsolatban álló rendőrökre, politikusokra. Seres Zoltán vállalkozóval és olasz üzlettársával 1999-ben géppisztolysorozat végzett, gyilkosaik a mai napig ismeretlenek.
A harmadik éve folyó perben Portik Tamást számos bűncselekmény gyanújával helyezték vád alá, az Aranykéz utcai robbantás mellett felbujtóként a Prisztás-ügyben is vádolják. A Prisztás-gyilkosság ügyében a Fővárosi Törvényszék 11 év fegyházra ítélte első fokon 2014. február 10-én.
[/stextbox]