„Egy pasi meg akart venni 3000 euróért feleségnek” – meséli döbbenten Lidi, egykori kolléganőm. „Ideális feleségnek tart, mivel elvált asszony vagyok, három felnőtt gyerekkel. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy kettős állampolgár vagyok! Úgy gondolja, ha frigyre lépnénk, ő is könnyen megkaphatja, aztán meg simán lelép, irány Németország!”
És te mit válaszoltál? – kérdezem hüledezéssel vegyes kíváncsisággal. „Azt, hogy húzzon el a baromságaival, meg azt, hogy próbálkozzon inkább a német nőknél. Tudod, mit mondott erre a fickó? Szemrebbenés nélkül kijelentette: Á, azok drágák. Hallod? Drágák !!!!! Még hogy a német nők drágák. Hát minek néz engem, Teréz anyának?” – füstölgött egykori kolléganőm, akinek az esetéről eszembe jutott egy másik hasonló sztori. Az is egy volt kolléganőnkkel történt, vele is néhány évig együtt dolgoztunk az újvidéki Magyar Szónál. Klári elutazott a férjével Egyiptomba nyaralni. Szőkeségével, gömbölyű alakjával igencsak felcsigázta az ottani férfiakat. Egyikük húsz tevét sem sajnált volna Klárikáért. Az üzletből nem lett semmi, meg aztán mit is kezdett volna a férj azzal a sok sivatagi jószággal Újvidék közepén, ahol Kláriék laktak?
Juhász M. Erzsébet
