Elképesztően durva és rasszista indulatokat kavart egy hétvégi hír a világhálón. Balatonfüreden összeverekedett két társaság és megsérült egy hölgy, aki a Facebookon közölte, megtudta, hogy afrikai orvostanhallgatók voltak a verekedők, és azt is, hogy 35-en voltak. Nem migránsok, hanem vagy önköltségesen, vagy a magyar állam költségén tanuló egyetemisták. De kit érdekelnek ma a tények, amikor a szaftos bulvár a menő.
Csak egy picit kellett turkálnom a neten ahhoz, hogy több, (nemcsak) a nyári uborkaszezonban és a bulvársajtóban is kiválóan eladható hírt sikerüljön pillanatok alatt – szerintem érdemi módon – egymáshoz kapcsolni. Kíváncsian várom, hogy a hírek közötti igazán izgalmas kapcsolatokkal érdemében foglalkozik-e a sajtó. Nagyon kellene ugyanis.
Mert a hírek már önálló életre keltek és igazán kifordultak a neten eredeti önmagukból. A megyei napilap sem volt képes érdemi módon beszámolni egy, a hétvégén történt durva esetről. Íme a hír: „Információink szerint tömegverekedés volt vasárnap hajnalban Balatonfüreden egy felkapott szórakozóhelynél, ahol két társaság vitája fajult tettlegességig.” https://veol.hu/hirek/tomegverekedes-fureden-1718676
A napi politika által gerjesztett általános hangulat következtében az országunkat erőteljesen sokkoló menekülthullám miatt egyre többen keresik és osztják meg azokat a fajta borzalmakat, ahol polgártársainkat idegenek inzultusa éri. Most is ez történt, a neten előkerült a füredi verekedés áldozata. Az ügy legalább annyira súlyos, mint a pár héttel ezelőtti szegedi eset, ahol egy ifjú hölgyet egy börtönőr csapott le a barátja bőrszíne(?) miatt.
Most egy angoltanárt ért bántalmazás. Ő így ír róla a közösségi oldalon. „Hát, sajnos én jól megjártam. Tegnap egy füredi szórakozóhelyen a semmiből a betonnak löktek fejjel. Súlyos testi sértés.” Egy másik, vélhetően az ajkai kórházból írt bejegyzésében ezt mondja: „Köszönöm, hogy ennyien együttéreztek velem. Most kaptam a hírt, hogy a támadóim afrikai orvostanhallgatók voltak (35-en!), Budapesten tanulnak.”
Amellett, hogy őszintén és nagyon sajnálom a súlyos sérüléseket szenvedő ifjú hölgyet, együttérzek vele és mielőbbi gyógyulást kívánok ismeretlenül is a számára, ezt a bejegyzését nem igazán értem. Gondolom, nem mind a 35-en támadtak rá. S ha az őt ért nagy bajban írt erről az eseményről, érdekelne, ha megosztaná azt is, szerinte mi történt pontosan? Érdekelne, amit a helyi média szűkszavúan ugyan, de megírt. Állítólag két társaság verekedett össze, de mit mond erről hivatalosan a rendőrség? Már csak azért is, mert a neten vírusként terjed a hír, s alig van, aki fontosnak tarja, hogy hivatalosan itt tanuló diákokról van szó, nem pedig a határon átszökött migránsokról. Ők pedig nyilvánvalóan kormányunk jóvoltából is végezhetik itt a tanulmányaikat.
A hisztéria jelentős mértékű. Nem tudom, mi lesz a vége, ha ez így megy tovább. Magam részéről semmi jóra nem számítok. Itt már a tények a legkevésbé sem érdekelnek senkit. Csak a zsigeri indulatok látszódnak jól. (Íme egy kis ízelítő: „Mind a harmincöten mocskos rohadék bevándorló kutyák!” Vagy Tóth János polgártársunk facebookos bejegyzése, miszerint: „…lényegtelen, hogy nem mind ilyen, a döglött nigger a jó nigger!”)
Az inzultust elszenvedő ifjú kollegina nem csupán egy a sok angoltanár közül. Egy igazán bájos, céltudatos teremtés, aki nemrég a katedra helyett egy egészen más utat választott az érvényesüléshez. Pedig nem akárhol tanított. Győrben, az országosan is egyik legismertebb, kimagaslóan eredményes gimnáziumban, a Révaiban végezte nevelő-oktató munkáját. Érdemes megnézni a vele készült interjút a TV2-n.
Nem találom a Révai Gimnázium honlapján a tanárnő nevét, sem a jelenlegi, sem a volt kollégák között. Talán a nyári szünet az oka. Az iskola igazgatója nem egy a sok intézményvezető közül, hanem a sajtónak a napokban igazán jó témát adó Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, a pedagógusok számára a nyár kellős közepén megjelentetett etikai kódex tervezetének fővédnöke. Szerintem a téma ebben az összefüggésben is izgalmas, főleg azok után, hogy valamennyiünket belekényszerített a kormány a „szervezetbe”: ha tanítani akarok, tűrnöm kell a kényszert, s nem írom alá a magánvéleményemet, akkor sem, ha a felesleges szabályozások egészen másról szólnak, mint aminek látszanak. Mint ahogyan a füredi garázdaság sem a migránsokról szól.
Egy tanár Veszprém megyéből
