Veszélyes időket élünk. Szabadság idején többen fordulunk orvoshoz, mint egyébként, na nem azért, mert leesünk a teve hátáról példának okáért, hanem mert belebetegszünk a semmittevésbe. Egy holland pszichológusnő, Adrian Vingerhoets 765 nőből és 1128 férfiből álló csoporton vizsgálta a szabadság hatásait. Nem a filozofikus értelemben vett szabadság hatásait, hanem a szabadnapokét.
Már az első üres, hosszú hétvégén sokan fejfájásra, illetve náthaszerű tünetekre panaszkodtak. Hatvan százalékuk lebetegedett a szabadság első felében. Ezt a furcsa jelenséget, hogy ha leállsz a nagy pörgés után, szinte biztos, hogy megbetegszel, a saját példámmal és egy kollégám példájával is meg tudom erősíteni. Akkor jött elő a szívritmuszavarom, amikor végre pihenhettem volna. Egy kollégám pedig rendre hétvégén esett ágynak, vagy ha szabadságot vett ki, olyankor dagadt be a torka vagy jött elő a migrénje.
A leisure disease néven leírt jelenséggel több mint tíz éve foglalkoznak intenzíven a pszichológusok, de persze kultúrtörténetileg sokkal hosszabb múltra tekint vissza, például Ferenczi Sándor pszichoanalitikus már 1919-ben diagnosztizálta az úgynevezett vasárnapi neurózist.
A semmittevéstől való félelmükben sokan átesnek a ló másik oldalára. A hiperaktív szabadságolóknál gyakran diagnosztizálnak diszkósüketséget, úszószemüveg-migrént, vagy a joggingolóknál mellbimbósérülést a textilfölsőhöz való súrlódás következtében, hogy a tenisz- és golfkönyökről meg a biciklizéstől kapott egyszerű izomlázról ne is beszéljünk. És akkor van még a társasutazási pszichózis: ismeretlen emberekkel, ismeretlen környezetben kell jópofizni, különféle programokat teljesíteni.
Nem könnyű túlélni a júliust, augusztust, a nyári szabadságok idejét. De van kiút. Olvassunk például, vegyük elő az ágy mellé rakott regények egyikét és merüljünk el benne. Vagy emelgessük a söröspoharat jó társaságban az utcazenén és a Művészetek Völgyében, de csak annyira, hogy azért ne kapjunk izomlázat tőle. Azért nem kell okvetlenül elsősegélydobozt vinni magunkkal a kirándulásokra. Olyan szép célpontok vannak Veszprém tíz-húsz kilométeres körzetében, hogy kezdők is bátran elindulhatnak egy kis kerékpártúrára. Van itt minden, tó, hegy, patak, balácai villagazdasági romok a római korból. Azért ne mindjárt a Bakonyba! Azt nem mondom, hogy unalom ellen fizessenek be afrikai nyaralásra, mert most úgyis fordított az útirány. A déli határunkat óvó szögesdrót kerítéshez meg még korai lenne elzarándokolni, még csak most épül. Akit meg kitiltottak Amerikából, el ne induljon a nagy pocsolyán túlra! Ellenben élelmes utazási irodák kínálnak már olyan mágikus szigeteket, ahol egyből elfelejted, honnan jöttél, és azt is, hogy hová mész. Állítólag sokan ott is feledkeznek.
