A hazai cafeteriarendszernek vannak áldásos és kevésbé áldásos oldalai, az utóbbi években annyi változáson, átalakításon ment keresztül, hogy aki nem követte nyomon, az könnyen elveszthette a fonalat. Idén a jól ismert Erzsébet-utalványt felváltja az Erzsébet-utalvány Plusz, egy plasztikkártya, amely könnyebben használható, emellett ez az egy kártya kiváltja a korábban használt utalványok összességét. Ugyanis több virtuális „zseb” segítségével a munkáltató eldöntheti, hogy a juttatást mely célra tölti fel.
Ezek lehetnek étkezésre, ajándékra, iskolai, gyermekvédelmi, kultúrára és sportra felhasználható keretek. Gazdaságosabb és gyorsabb, megszűnik a havonta borítékba csomagolt utalványok számolása, pénztárnál pedig egyszerűbb a plasztikkártyával történő fizetés. Annyira szép a történet, hogy az ember nem is gondolná, ebbe is csúszhat hiba, mégpedig nem is kicsi.
A felhasználó zárt borítékban kapja kézhez a kártyát, amelyen név nem szerepel és a kézhezvételekor aktiválni kell. Mint a levélből kiderül, könnyen és gyorsan regisztrálható, telefonon és interneten keresztül is, az Erzsébet-kártya internetes felületén.
Én elsőre az online regisztrációt választottam, mint napi internethasználó, úgy gondoltam, hogy a művelet nem tarthat tovább öt percnél. Nekiveselkedtem. A honlapon, a kísérőlevél utasításait követve, nagy nehezen megtaláltam a belépés-regisztráció mezőt, ahonnan viszont nem lehetett továbblépni. A kártyán szereplő belépési számsort sehogy sem sikerült elfogadtatni a rendszerrel, folyamatos kudarc után úgy döntöttem, hogy szégyenszemre feladom, és megpróbálom telefonon beregisztrálni a kártyámat.
Ebbéli döntésemben nagy segítségemre volt a tájékoztatóban olvasott „ügyfélszolgálatunk 0–24 órában” mondattöredék. Tárcsázva a megadott telefonszámot, kedves gépi hang közölte, hogy az ügyintézővel folytatott beszélgetés rögzítésre kerül, nyomjam meg ezt a gombot. Kiválasztva a kártyaaktiválás menüpontot, végighallgattam egy közel kétperces fejtágítást, majd ezután ugyan nem került elő az ügyintéző, de elkezdhettem az aktiválás áldásos folyamatát, bízva abban, hogy a gépi segítség végigvezet a regisztráció rögös útjain. Előttem a kártya, meg a kísérőlevél
A gép arra kért, pötyögjem be a kártyán található számsort, majd visszaolvasás után, ha helyes, nyomjak egyes gombot. Üssem be a levélben található négyjegyű PIN-kódot, majd visszaolvasás után nyomjam meg az egyes gombot. Most adjam meg a tíz számjegyű adóazonosító számomat. Itt tört ki belőlem először, hogy „basszus”! Ugrás az iratokért, gyors keresés, adókártya előkerült és elkezdtem beütni a számát, ám túl hosszú ideig bogarásztam, az automata bontotta a vonalat.
Bekeretezve az állítólagos adószám
Tárcsázás, kártyaaktiválás menüpontot kiválasztva meghallgattam a fejtágítást, elkezdtem bepötyögni a kártyán található 8 számjegyet, majd a PIN-kódot, ezt követően jöhetett az adóazonosító a már előkészített adókártyáról. A gép visszaolvasta, én nyugtáztam. Ekkor jött a döbbenet: a gép szerint a megadott adóazonosító nem létezik, adjam meg újra. Megadtam, visszadobta, majd bontotta a vonalat. Tárcsáztam, végighallgattam, elfogadtam, bepötyögtem, kérte az adóazonosítót, megadtam, „ez az adóazonosító szám nem létezik”, visszadobta, bontotta a vonalat! Kétségbeesésemben tüzetesen elolvastam a mellékelt levelet, majd telefonáltam, végighallgattam, pötyögtem, adószám, és bontotta a vonalat.
Segítséget kellett kérnem. A kolléganőm okosabb volt nálam: nem azt az adószámot kell megadni, amellyel egyébként hivatalosan igazolom magam, hanem azt a számsort, amely a levél jobb oldalán, a vonalkód takarásában található, s aminek ránézésre semmi funkciója nincs.
Az adatok birtokában – miután tudomásul vettem, hogy az adószám nem is adószám, hanem valami más – egy kisebb infarktussal ugyan, az időközben feltámadt online felületre kattintva sikeresen aktiváltam az Erzsébet-utalvány Plusz kártyámat, hogy megtudjam, egyelőre egy megveszekedett fillér sincs rajta!
