Ma, 2020. szeptember tizedikén csak annyit tudni biztosan, hogy semmit nem tudunk biztosan. Szeptember elseje, az iskolakezdés óta Veszprém megyében 93, pozitív teszttel igazolt új koronavírus-fertőzöttet regisztráltak. Hogy mely településeken, azt senki nem árulja el.
Pontosan öt hónappal ezelőtt, amikor a miniszterelnök meghosszabbította a kijárási korlátozást, összesen 23 fertőzöttet tartottak nyilván a megyében, a járvány március 21-i kezdetétől április tizedikéig. Városunk polgármestere az aznapi posztjában a közterek fokozott ellenőrzésére kérte a rendőrkapitányt. Most semmi hír az oldalán, igaz, nincs is semmilyen központi korlátozás, aminek a végrehajtása a hatáskörébe tartozna. Pedig lenne miről nyilatkoznia, hiszen a konkrét esetek hírei mellett futótűzként terjednek a rémhírek, az emberekben pedig egyre nő a feszültség.
Tudjuk, hogy a kézilabdás Nagy László tesztje pozitív lett. Tudjuk, hogy pár napra bezárták a stadiont. Tudjuk, hogy karanténba került a Lovassy Gimnázium egy teljes osztálya. A fertőzöttek tehát itt vannak közöttünk. Hányan? Megtörtént-e a kontaktok felderítése és szűrése? Ez az, ami mindenkit érdekel. Ha lennének korrekt, naponta frissülő információk, nem pusmogna a nép arról, hogy nem is egy, de legalább két osztály van karanténban, hogy a kézisek között is lehetnek további betegek, meg valamelyik oviban is volt egy gyanús eset. Nem, nem névvel, címmel akarjuk tudni, hogy ki a pozitív. De azt mindenképpen, hogy a városban hányan vannak, mire figyeljünk oda, hogyan csökkentsük a megfertőződés és a megfertőzés kockázatát. És elvárnánk a tájékoztatást arról, hogy bírják-e az első hullám idején kiválóan teljesítő segítőszolgálatok, hogy mi a helyzet az egyedülálló, beteg idősekkel és van-e terv a biztonságos egészségügyi ellátásra, ami már most is épp csak döcög.
Sokan félnek. Talán el is túlozzák. Meg kellene nyugtatni őket. Mások, egyre többen, félvállról se veszik az egész vírusügyet. Nem ártana jobb belátásra, felelősebb viselkedésre bírni őket. Tudom én, hogy ez nagyon nehéz. Ahogy az országban ma már minden, úgy a járványhelyzet is politikai harcmezővé változott. Tavasszal még liberális ármány, hisztérikus pánikkeltés volt minden híradás és figyelmeztetés, most meg, hogy a kormánymédia nyomja napi huszonnégyben a koronás híreket, a másik oldal kiált kígyót-békát az amúgy csöppet se példamutató, fura beszerzésekbe bonyolódó, pökhendi módon következetlen és csapnivalóan kommunikáló hatalmi elitre. És akkor a harmadik táborról, a konteóhívők, meg a mindent tagadók egyre népesebb tömegéről még szó se esett. Szóval nagy a bizonytalanság és napról napra mérgezettebb a légkör. Elég beleolvasni egy-egy kommentfolyamba a hírek alatt, hogy az ember a józan észbe vetett maradék hitét is elveszítse.
Veszprémben, ahogy augusztusban is, rengeteg programot, rendezvényt ígér a szeptember. A városvezetéstől elvárjuk, hogy valamennyiünkre tekintettel megszólaljon, tájékoztasson, figyelmeztessen és példát mutasson. Mert a pánikmentes, de belátóan óvatos magatartás – beleértve a maszk helyes viselését is – nem politikai meggyőződés, hanem intelligencia kérdése.