Luca-naphoz kapcsolódó hagyományokat, ősi szelleműző szokásokat elevenítettek föl Balatonalmádiban a Nők a Balatonért Egyesület (Nabe) tagjai a város apróságainak. Az elsősorban gyerekeknek szánt rendezvényen még jóslásokra is vállalkoztak, titokban azt kívánták, hogy a velük játszók felnővén akár Nobel-díjasok legyenek, de boldogok és egészségesek mindenképp.
Erős hagymaszag csapta meg az orrát a Pannóniába betérő vendégeknek, noha a díszítés inkább a karácsony édes-mézes illatára emlékeztetett. A Luca-naphoz kapcsolódó szokásokat elevenítették föl: például a vöröshagymát rétegeire bontották, a tizenkét hónap nevét beleírták, majd azokba sót szórtak, és megfigyelték, melyikben oldódott ki a legtöbb lé. Úgy tartották, a következő esztendőkben azok a hónapok csapadékosak lesznek.
A vöröshagymával a csapadékos hónapokat lehet megjósolni
– Almádiban sok adventi programot szerveznek a különböző szervezetek. Egyesületünk is tartott ilyen foglalkozásokat, de miután célunk a hagyományok ápolása is, lucázásba fogtunk – foglalta össze Németh Jánosné a Nabe célját.
– Az ősi magyar szokások jól megférnek a keresztény kultúrkör ünnepeivel. A középkorban szigorúan vették, hogy az asszonyok, lányok Luca napján ne dolgozzanak. A népszokás arra vezethető vissza, hogy a vértanúhalált halt szicíliai szűz, Szent Lucia vallásos tisztelete helyett a magyar néphagyományban december 13-ához inkább egy csúnya és öreg boszorkány képzete kapcsolódik, aki elől eldugták a háztartás összes seprűjét ezen a napon, nehogy lába alá kapja és elröpüljön rajta, miután megrontotta a ház állatait, de még a vizét vagy a tűzhelyét is. Védekezésül fokhagymakoszorút akasztottak az ajtóba, ablakba, de még az ólakra is.
A legifjabbakat persze a gombócfőzés vonzotta: örömmel tapicskáltak a gombóctésztában, bőszen gyúrták a golyókat, amelyekbe a cédulákra írt neveket rejtették.
Laura, Sára és Bedéné, Edit. Sára még nem tud írni, de azért megsúgott a gombócához egy nevet
– December 13-ához számos házasságkerítő népszokás tapad. Régen a tél a párválasztás és az udvarlás egyik legfontosabb időszaka volt, ilyenkor szüneteltek a mezőgazdasági munkák, és a fonóban, kukoricafosztáskor lehetett ismerkedni a másik nem tagjaival – majd csak a farsangi batyubálok zárták le az udvarlási főidényt. Nem csoda, ha télidőben a lányok ráolvasással és más babonákkal akarták tisztázni sorsukat – mesélte Bedéné, Edit, miközben mosolyogva segített az ötéves Sárának. Sára még nem tud írni, de azért megsúgott a gombócához egy nevet. Türelmetlenül leste a fazekat, mikor bukkan már föl az övé. Idő előtt kihalászta, dióban alaposan megforgatta, majd huncutul kérdezte, mit csináljon a maszatos papírcetlivel, amire ráharapott. Gondos tisztítás utána zsebében landolt a remélt fiú nevével együtt.
– Kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem és szokás fűződne Európa-szerte, mint Luca napjához. Lucia jelentése latinul fényhozó, azt jelenti, hajnalban született – foglalja össze Laurának és bátyjának a történetet Eősze Beáta. – A leghíresebbre emlékeznek az olaszok, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt a hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete miatt nevét a fény, lux szóval kapcsolták egybe. A németeknél is kedvelt szent. Északon a zsenialitáshoz kapcsolják: a Nobel-díj ünnepségek zárónapja december 13., s azon a reggelen Luca- gyertyás, -koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat – állítja Bea, de segítségképp elmagyarázza, hogy a fokhagymás-diós Luca-pogácsa, amelyet édesanyjával sütött, aki szintén tagja a Nabénak, már hazai hagyomány, Magyarországon a család minden tagja kap egyet. S aki olyanra harap, amelyikbe a pénzérmét dugták, az abban az évben meggazdagszik, szerencsés lesz. Nem mellesleg a Szent-Györgyi Albert avatását követő Nobel-díjasok vacsoráján tiszteletére fokhagymás magyar fogás is volt az ételek között.
Az egyik asztal mellett Dávidot a Luca-kalendárium titkaiba avatta be Petró Kati. – Az időjárástól nagyban függött elődeink boldogulása, ezért minden alkalmat megragadtak annak jóslására. Úgy tartották, a következő esztendő januárjában átlagosan olyan idő lesz, mint Luca napján (december 13.), februárban pedig olyan, mint Luca másnapján, és így tovább egészen december 25-éig. A tizenkét nap a tizenkét hónapot jelképezte.
Danit és Katát bezzeg nem a jelképek érdekelték, ők a búzaültetéssel nem a következő év termését próbálták megjósolni. Élvezettel kotortak lapátjaikkal a friss földbe, szórták a búzaszemeket a cserepekbe.
– A Luca napján elültetett magból szép zöld növények sarjadtak karácsonyra, s ezzel díszítették az ünnepi asztalt, a maradékot pedig a tyúkokkal etették meg, hogy egészségesek legyenek és sok tojást tojjanak – tudták meg a gyerekek Lengyelné, Jucikától.
A kotyolásra kíváncsiak voltak, viszont a maskarától kicsit féltek a látogatók, akik nem akartak kísértetnek öltözni, pedig régen jó mókának tartották a gyerekek, hogy Luca napjának hajnalán kormos arccal körbejárják a házakat.
– Mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek a ház lakóinak kisebb ajándékokért cserébe, ha azonban a kotyolók nem kaptak egy kolbászdarabkát vagy szalonnát, bizony, átkokat is szórtak – mutatta a könyvben Ficsorné, Mónika a maskarásokat, noha ő Szent Lucia képével díszített könyvjelzőket ajándékozott az almádi gyerekeknek.
Az est leszálltával a Nők a Balatonért Egyesület tagjai az érdeklődőkkel közösen meggyújtották kislámpásaikat a Pannónia előtt – jelezvén mindannyiuk várakozását.
Földvári Éva
