Teljesen mindegy, hogy a támogatói sokan vannak vagy kevesen, ő egymagában, sőt, önmagával is tud beszélni. Morfondírozás az időközi választások kapcsán.
Kis pártok vannak és lesznek, kis politikusok és kis jelöltek még többen. Vagy mondhatnám inkább, hogy kisstílű képviselőjelöltek. Nekik nincs vesztenivalójuk, ők a lúzerek. Van, aki ezzel tisztában van, s ezért úgy értékeli a helyzetet, hogy miután neki teljesen mindegy, akár hülye is lehet. Ha neki úri passziója a jelöltség, akkor szórakozik. Neki mindegy, hogy mit vesz magára, rendben van-e a feje, pálmafás-e a nyakkendője, vagy éppen ellenkezőleg, zselés fejjel fekete öltönyben parádézik. Nem számít, mit mond, nem oszt, nem szoroz, s akár kiélheti rejtett ambícióit, lakossági fórumot tarthat, legfeljebb üres lesz a terem. Vagy éppen tele, mert rászabadul a gerontológia.
Teljesen mindegy, hogy a támogatói sokan vannak vagy kevesen, ő egymagában, sőt önmagával is tud beszélni, nem zavartatja magát, elmondja a programbeszédét, a demokráciáról alkotott eszméit, ismerteti az ebrendeletet, felfedezi a cigánykérdést, fásít, kilép az unióból, hárommillió munkahelyet teremt, a hóvirág védett növény, ő ezt támogatja, betemeti a kátyút a Vakegér utcában, nem ott lesz a garázs, hanem máshol. A másik halva született a fogyasztót védené meg a multiktól, bezáratná a plázákat, magyar földön magyar gumipitypangot termelne, akkor majd nemzetiszínű napszemüvegben járunk, kolbászból lesz a kerítés, és régi idők szép emlékeképpen rózsaszínű bárányfelhők úsznak át az égen.
Ne adj isten, mondja, ha itten majd mindenféle sötét erők kerülnek hatalomra, akkor aztán nézhet a becsületes polgár, mert akkor jön a számonkérés, a sötét diktatúra, keresztre feszítés.
Ő az esélytelen, a halva született politikus, aki nyugodtan alszik, mert senki semmit nem fog számon kérni rajta. Rajta aztán nem.
Ő egy elégedett képviselőjelölt. Nincs min izgatnia magát.
