Fantasztikusan optimista emberek voltak a szüleim – vallja Gárdos Péter, a Hajnali láz című regény írója és a regény alapján készült film rendezője. Vele és alkotásaival is találkozhatnak az érdeklődők csütörtökön Veszprémben.
Öt évvel ezelőtt jelent meg először Gárdos Péter Hajnali láz című regénye Magyarországon, de akkor visszhangtalan maradt. Az olvasók – minden bizonnyal a kiadó szorgalmas marketingtevékenységének köszönhetően – a tavalyi második kiadás megjelenése után fedezték fel igazán a regényt, amely azóta is számos sikerlistán szerepel. A regényből készült filmet tavaly decemberben mutatták be.
A Hajnali láz Gárdos Péter szüleinek története. Édesanyja és édesapja a bergen-belseni haláltáborból került Svédországba, rehabilitációs intézetbe. Gárdos Miklós, akinek az orvosa azt mondta, csak pár hónapig fog élni, 117 olyan lánynak írt levelet, akik Svédországban próbáltak felépülni a különböző koncentrációs táborokban eltöltött hónapok, évek után. Csupán néhány lány válaszolt neki, és közülük későbbi feleségével alakult ki levelezés, majd szerelem. A leveleket Gárdos Péter édesanyja az édesapa halála után adta át fiának. A szülők a levelekről és szörnyű élményeikről ötven éven keresztül senkinek sem beszéltek A regény és a film a szerelemről és az élni akarásról szól.
Gárdos Péter egy kedves veszprémi barátja invitálására jön el városunkba. Csütörtökön hat órától a Dubniczay-palotában lesz film- és könyvbemutató, az író-rendezővel pedig dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélget. Gárdos Péter veszprémi látogatása előtt telefoninterjút adott a Veszprém-kukacnak.
– Nehezen nyílt meg az édesanyja, amikor fel kellett tépnie az ötvenéves, begyógyultnak tűnő sebeket?
– Egyáltalán nem. Mintha kihúzták volna a dugót a kádból, úgy ömlött belőle a szó: az ötven évvel korábbi történésekről elkezdett színesen és részletgazdagon mesélni. A szüleim 52 évig éltek együtt nagy szeretetben. Édesanyámat nagyon megrázta apám halála, és ez a sokk is okozhatta, hogy egyszer csak elkezdett emlékezni.
– A levelek elolvasása után másképp látja a szülei kapcsolatát?
– A levelekben nagyon intim dolgokat írtak le. Az írások két idegen ember játszmáit tartalmazzák, amiket furcsa volt olvasni. Amikor elkezdtem a mamát faggatni, a papáról is megtudtam egy csomó dolgot. Igen, határozottan kijelenthetem, hogy azóta másképp látom a szüleim kapcsolatát.
– Mennyire hatott önre a szülei életigenlése?
– A szüleim fantasztikusan optimista emberek voltak. Apám mindig a társaság középpontjaként mesélt, viccelődött, anyám pedig csak legyintett a gondokra, annyit mondott: majd megoldjuk. Én magam sem voltam soha pesszimista, mert megtanultam tőlük, miként kell kezelni a problémákat.
– Eddig 32 külföldi kiadó vette meg a könyv jogait. Mi ennek az óriási nemzetközi sikernek a titka?
– Nincs titok. Egyrészt Halmos Ádám, a Libri igazgatója ugyanolyan mániásan és hittel reklámozta a regényt, mint amilyennel apám megírta a 117 levelet, és ő is pontosan 117 kiadó figyelmébe ajánlotta a Hajnali lázt. Másrészt van egyfajta reneszánsza a tényirodalomnak. Az, hogy mindaz megtörtént, amiről én írtam, nagyon sokat nyomott a latban.
– A könyv visszafogottan, racionálisan szól a borzalmakat átélt fiatalok szerelméről, a film viszont szinte minden néző szemébe könnyeket csal. Mennyiben volt szándékos ez az ön részéről?
– Amikor írtam a regényt, azt gondoltam: olyan erősek a szituációk, hogy nem kell bűvészkednem a szavakkal. Minden olvasónak van saját mozija, az író nyugodtan az olvasó fantáziájára bízhatja a regényét. Azzal is tisztában voltam, hogy ezt a saját mozit nehéz lesz legyőznöm a filmmel. Azért a forgatás előtt kitaláltam magamnak egy ideális nézőt, akihez később mégsem tudtam visszacsatolni, mert sok volt a munka a filmmel. Megnéztünk 150 óra dokumentumfilmet, végigjártuk a svédországi helyszíneket. A nézőktől érkező visszajelzés azután iszonyatos öröm volt számomra.
– Magyarországon a mai napig nem történt meg a szembenézés az elmúlt évtizedek borzalmaival. Ön szerint milyen módszerrel lehetne elindítani a történtek kibeszélését?
– Minden egyes regény, film egy apró építőkocka, hogy felépüljön a híd, amelyen el tud indulni ez a kibeszélés. A németek ezen sok munkával túl vannak, Magyarországon mindent besöpörtünk az ágy alá. Szerintem ezért van a társadalom is jelenleg olyan állapotban, amilyenben. Iszonyatos aprómunka, sok-sok könyv, kutatás kell még ahhoz, hogy végre szembe tudjunk nézni a múltunkkal.
[stextbox id=”grey”]Gárdos Péter Balázs Béla-díjas filmrendező 1948-ban született Budapesten és 1971-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–orosz szakán. Filmjei: Uramisten, Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba, Az igazi Mikulás, Tréfa. A Hajnali láz című filmje magyar–svéd–izraeli koprodukcióban készült, a főbb szerepekben Schruff Milánnal, Piti Emőkével, Kovács Lehellel, Petrik Andreával, Máté Gáborral, Gyabronka Józseffel, Scherer Péterrel, Földes Eszterrel és Gila Almagorral.[/stextbox]
