Szokatlan zajok a lépcsőházból. Visszaszerelik a tetőtéri szomszéd gázóráját. Négy-öt napig üresen tátongott a helye.
A szomszéd ritkán fizet határidőre. A felszólító leveleket figyelmen kívül hagyja (a postás nyilván imába foglalja a nevét), ám a szolgáltató radikális lépése után igen gyorsan rendezi – a bekötési költséggel megnövelt – tartozását.
Leszerelik az órát, felszerelik az órát. Jön az ősz, megy a nyár. A munkavégzést tanúsító papírok a gázcső mögé tűzve és a lépcsőn porosodnak. Nem nyúlok hozzájuk. A szomszédot meg nem érdekli.
Milyen kár, hogy a társasházi közös költségnek nincs mérőórája, ami nem fizetés esetén leszerelhető lenne. Akkor talán a társasháznak is kifizetné a járandóságát. Évek óta ingyen használja a vizet, a lépcsőházi villanyt, a szemétszállítást stb. Tartozása jóval félmillió felett jár, közelít a kritikus értékhez, ahonnan ha akarna sem tudna már fizetni – mondják a tapasztalt társasházkezelők.
Ez roppant megnyugtató. Miként az is, hogy a tartozásai listáján majd utolsóként szerepel csak a közös költség. Így esélyünk sincs arra, hogy a pénzünkhöz jussunk, ha sikerülne eladnia a 70 négyzetméteres lakását.
Pedig nem tűnik szegénynek. Autója van, farzsebében telefon, gyermekeinek robogó, drága bicikli, a hozzá tartozó biciklisruhával. Nemrég ablakokat cseréltetett, korszerűsíttette a fűtésrendszerét…
Persze, lehet, hogy rossz irányból közelítem a problémát. Akár büszkék is lehetnénk, hogy minden hónapban hozzájárulunk egy család megélhetéséhez, hogy segítségünkkel ápoltan, tiszta ruhában mehetnek iskolába a gyerekek és munkahelyére az anya. Mint aki mögött nem tátong üresen a gázóra helye.
Domján Gábor
