Gyerekkorában a szüleivel folyton az erdőt járta: gombát szedtek és minden olyan bogyót, gyógynövényt, gyümölcsöt, ami fogyasztható, otthon pedig édesanyjától leste el a befőzés, lekvárfőzés fogásait Lang Zsuzsa. Három éve a Zsusska márkanévvel tört be a hazai piacra. Ne gondoljunk azonban ipari méretű „betörésre”, hiszen Zsusska lekvárjai, szörpjei és befőttjei még mindig annak a kis lakásnak a konyhájában készülnek, amelyben induláskor, és a fiatal anyuka továbbra is egyedül viszi a vállalkozását.
– Évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy ezzel foglalkozzam – meséli az apró konyhában, miközben isteni feketeribizliszörpjét kortyolgatjuk. – Egy cég marketingmenedzsereként többek között szakácskönyvek kiadása volt a feladatom. Imádtam ezt a munkát, mindig szerettem a gasztronómiát, és amikor az egyik étterem szakácsa bevallotta, hogy ő is készít lekvárokat, de nehogy azt higgyem, hogy ebből meg lehet élni, jócskán elbizonytalanodtam. Szóval nem mertem belevágni, lassan mégis összeálltak a részletek. Aztán megkaptam a felmondásomat, és ez adta meg a lökést, hogy elindítsam a saját vállalkozásomat.
Zsusska pályázaton nyerte el az induláshoz szükséges pénz nagy részét, amiből egy gyümölcsöst vásárolt. Három éve, augusztus 10-én vette át az őstermelői igazolványát, idén pedig már szép termést hoztak azok a gyümölcsfák, amelyeket három éve ültetett a meglévők mellé a gyümölcsösébe. Zöldséget, fűszereket termel, édesapja sokat segít neki a kerti munkákban, az erdőben pedig mindig az aktuálisan érő bogyókat (somot, szedret, csipkebogyót, galagonyát, kökényt) gyűjtögeti.
A recepteket ismerősöktől és a világhálóról gyűjti, de mindegyiket módosítja a saját ízlése, fantáziája „sugallatára”, legfőképpen a cukrot csökkenti bennük minimális mértékűre vagy nullára.
Kezdetben sokféle gyümölcsből készített szörpöt és lekvárt, de menet közben módosított a kínálaton a vásárlói igények figyelembevételével. Induláskor kicsit „nyomulnia” is kellett, kóstolásokat tartott, kopogtatott pár üzlet ajtaján, hiszen senki sem ismerte a finomságait, mára azonban kialakult a vevőköre, szombatonként a tihanyi piacon, vasárnaponként a káptalantóti piacon, ősszel, télen a veszprémi vásárcsarnokban árulja a termékeit. Az ínyencek megtalálják a Zsusska szörpöket és lekvárokat néhány Veszprém megyei és fővárosi étteremben, bisztróban, borbárban, delikáteszboltban. Zsusska ezekben a napokban éppen az Omékre, az Országos mezőgazdasági kiállításra és vásárra készül, amelyen eddig nem tudott részt venni annak hatalmas költsége miatt, de most a megyei agrárkamara meghívta őt erre a rendezvényre. Abban nem biztos, hogy üzletileg kifizetődő lesz számára ez az öt nap, de marketingszempontból minden bizonnyal.
– Az első pillanattól tudatosan építettem fel a Zsusska márkát: egy volt kollégám tervezte meg a címkéket, a vállalkozásom arculatát. Egyszerűségre törekedtünk: a címkék fekete-fehérek, az üvegek letisztult formájúak, a fedőkupakok feketék, hiszen a termékek eléggé színesek. Persze weboldalt is készítettünk, és a Facebookra is csak a lekvárok, szörpök miatt iratkoztam fel.
Zsusskának azonban talán a külcsínnél is fontosabb a belbecs. Mint említettük, a lekvárjai és a szörpjei nagyon kevés cukorral, újabban nyírfacukorral készülnek. Sokféle édesítőszert kipróbált, de az összes közül ez utóbbinak nincs mellékíze, ami nagyon fontos, mert így a fogyasztók a gyümölcsök természetes aromáit élvezhetik.
– Sokan keresik a cukor nélküli termékeket, ezért ilyeneket is készítek, például szilvalekvárt, feketeribizliszörpöt. Persze ezekben sincs semmilyen tartósítószer, színezék, aroma. Az a lényeg, hogy tiszta legyen az üveg, aztán jöhet a szárazdunszt a thermoboxban vagy a vizesdunszt a jó kis gépemben, amelyben ivólékészítő betét is van.
A lekvár- és szörpkészítés nem könnyű munka. A zölddióbefőtthöz például a diókat egyenként ki kell lyukasztani, aztán a gyümölcsöt két hétig áztatni úgy, hogy naponta kétszer cseréljük rajta a vizet, és csak ezután jöhet a főzés. Vagy nézzük a somot! Az apró bogyók mindegyike hatalmas magot rejt és kevés gyümölcshúst ad. Aztán kérdés, hogyan szedjük ki a magot a bogyóból. A szeder pedig szedés közben hagy maradandó nyomokat az ember karján-lábán. Zsusska számára azonban minden fáradságot megér az eredmény.
– A vásárlóim lassan hozzászoknak ahhoz is, hogy nem mindig kapható nálam minden termék, hiszen mindig azt a gyümölcsöt, zöldséget dolgozom fel, ami éppen érik. Idén kevés barack termett, nincs is már baracklekvárom. A málnaszörp is elfogyott, hiába keresik, a szilvalekvár csak ezután készül. Most a körtét érlelem, abból van rengeteg.
A fiatal vállalkozó a hagyományos lekvároktól és szörpöktől eljutott az egyedi, különleges ízesítésű finomságokig, és ha az ínyenceknek szerencséjük van, akkor akad még Zsusska raktárában rumos meggydzsem, fügefalevélszörp, ibolyaszörp, vagy épp fenyőrügyszörp.
Mivel Zsusska mindent egyedül csinál, jól át kell gondolnia, mikor gyűjt, kertészkedik, mikor készíti a lekvárokat, szörpöket, címkézni is kell, üveget mosni, piacozni (amit egyébként nagyon szeret, mert fontosnak tartja a vásárlókkal való közvetlen kapcsolatot), és persze közben a két kislányával is foglalkozni, a háztartását vezetni.
Miközben beszélgetünk, többször csörög Zsusska mobilja, jönnek a rendelések, folyik az Omékre utazás szervezése, de lassan kiürül a poharunk, és Zsusskának mennie kell, mert elfogyott a csokipasztilla, és anélkül nem tudja elkezdeni az étcsokoládés körtelekvárt.
