Szedik szét, elszállítják a Bernar Venet-szobrokat Veszprémből, pedig már nagyon hozzászoktunk a látványukhoz egy év alatt. A körforgalomban lévő „spirál” azonban remélhetőleg tavaszig marad – tudtuk meg a Művészetek Háza munkatársától.

Nyilván illúzió lenne azt képzelni, hogy Veszprém meg tud venni egy több százezer eurót érő szobrot. Meg az sem biztos, hogy tetszene mindenkinek, hiszen Bernar Venet, a képzőművészet fenegyereke munkáiban mindig van provokáció. Például ő volt az, aki hatalmas rozsdás „acél zárójelbe” tette a versailles-i Napkirály szobrát. Veszprémben semmi ilyen polgárpukkasztót nem művelt a tavaly júliusban a Modern Képtár – Vass Gyűjteményben Lukács Viola kurátor által rendezett MetaMetria kiállításán. De amikor ehhez kapcsolódva felállították a többtonnás, lényegében személytelen és tárgyilagos acélszobrait a megyeszékhely több közterén, mindjárt kapott hideget, meleget. „Ócskavas!”, „Katasztrófa”, „Nem rossz, de mi az ördögé’ nem festi be?” – ilyeneket lehetett hallani a körforgalomban elhaladó buszok utasaitól. Megint mások szerint van benne valami drámai, ugyanakkor a franciákra jellemző könnyedség is.

Bernar Venet témaválasztásában és a kompozícióban is vonásról vonásra, a legegyszerűbb, ám igencsak nehezen mozgatható, súlyos kellékekkel dolgozik. Rozsdás acéllemezeket használ jellegzetes félkörívben meghajlítva vagy látszólag véletlenszerűen szétszórt súlyos acéloszlopokat. Nagy fontosságot tulajdonít a véletlennek, a mindennemű rendezői szándék hiányának. Erre utal munkái címadásával is: Összeomlás, Határozatlan vonalak (ez utóbbi a körforgalomban látható, általunk nemes egyszerűséggel csak „kukacnak” vagy „spirálnak” nevezett szobor hivatalos neve). A véletlen forszírozása ellenére alkotásai mégsem „talált tárgyak”, mégiscsak felfedezhető bennük valamiféle harmóniára való törekvés az építőművészet vagy a zene analógiájára. Az acéltömbök, lemezek kölcsönösen egymáshoz vannak viszonyítva, együttesük pedig a struktúra egészéhez. Ezt a technikát, ezt a kifejezési formát vélhetően azért találta fel a konceptualistának is nevezett francia sztárművész, hogy kifejezze a maga egyéni esztétikáját, hogy kihívást intézzen a régi mesterekhez, hogy szembemenjen az agyongömbölyített, agyoncsiszolt, agyonformázott szobrokkal. Meg talán közben meg is találta a súlyos rozsdás fém lehetőségeiben, illetőleg a matematika és a fizika törvényszerűségeiben rejlő gyönyörűséget, ahogy rajta kívül más mesterek is. Korunk egyik leghíresebb szobrásza kétségkívül tökélyre fejlesztette a maga módszerét, legyőzte a fizikai nehézségeket.

A több tonnát nyomó acélszobrok elkészítésében, mozgatásában, most a szobrok összecsomagolásában is egy magyar műhely, a Szalai Fémmegmunkáló Kft. segíti az alkotót. Tőlük tudjuk, hogy Franciaországba viszik a munkákat, amelyeket Veszprémben több mint egy éven át láthattunk.

Legalább elmondhatjuk, hogy valami összekötött, illetve a „kukac” révén valami még mindig összeköti városunkat Rómával, Berlinnel, Tokióval, Párizzsal, Genffel. Van (vagyis volt) benne köztéri Venet-szobor.

(Bernar Venet veszprémi kiállításáról és a szobrok felállításáról itt és itt olvashatnak.)

Hozzászólások

hozzászólás