Zarkáék szegények voltak, de élt egy rokonuk Svájcban, akiről azt mesélték, hogy gazdag és a nyáron eljön látogatóba. Múltak a nyarak.

A Zarka fiú gombát szedett az erdőn, tudta a helyeket, s egy doboz cigarettáért, kettőért galambicát, vargányát hozott anyámnak. Máskor vadhúst csomagolt ki az elkoszolódott újságpapírból. Anyám nem kényeskedett, értékelte az olcsóságot és a házhoz szállítást, de a testvérem félt Zarkától. Egyik este a kocsmából jövet váratlanul azt mondta: „Édesanyát a Kopácsiék bora, engem meg a Zarka fog a sírba tenni.”

Zarka akkor is jött, ha nem hozott semmit. Kerékpárját a falhoz támasztotta, leült a konyhában, és addig nem ment el, míg ki nem kunyerált valamit.

Egyszer ellopta a rádiónkat. Csak rendőri segítséggel kaptuk vissza. Anyánk gyorsan napirendre tért a dolog felett. Akkor már tudta, hogy itt járt a svájci rokonuk, hozott három zsák használt ruhát, kirázta a szoba közepére, és elment egy balatoni szállodába.  

Domján Gábor

 

Hozzászólások

hozzászólás