„Elsősorban arról volt szó, hogy nem fog fájni. Másodsorban arról szó sem volt, amiről most van. Éppen az ellenkezőjéről.” Ez volt tizenkét esztendővel ezelőtt írt jegyzetem első mondata. Akkor, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tudatta a néppel, hogy ha valami nem tetszik, „el lehet menni”. Hát nem tetszett, bár akkor még nem annyira, mint mostanában. Pedig Magyarország jobban teljesít.

Mégis elmennek a képzett fiatalok. Sőt, az idősebb generáció is, ha teheti. A kormányzati hazahívogató program is kudarcot vallott. Tavaly áprilisban indult az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (Ofa) és a Nemzetgazdasági Minisztérium égisze alatt, nagyjából 100 millió forintból a Gyere haza, fiatal! program, amely elsősorban a Nagy-Britanniában élő és dolgozó magyaroknak kínált itthon munkalehetőséget. Az Ofa lakhatási és letelepedési támogatással, valamint munkahellyel kecsegtetett, nem sok sikerrel.

Hozzávetőlegesen ötezren regisztráltak az Ofa honlapján, csaknem 400-an ki is töltötték a szükséges űrlapokat, de alig több mint százan éltek a kormány nyújtotta lehetőségekkel. Pedig vagy 130 cég volt érdekelt a programban, ezek kétezer betöltetlen munkahelyet kínáltak. A statisztikák szerint 4–500 ezer magyar dolgozik külföldön, és a magyar tanulók kétharmada látja a jövőjét külföldön.

Az átlagembernek nem sokat mondanak a kormányzati információk, amikor erről-arról kiderül, hogy nem ennyi, hanem amannyi, sőt, több, másnap meg még több vagy kevesebb (migráns, egészségügy, oktatás, korrupció…). Talán mert a több kormányzati cikluson átívelő halandzsázás során két kormányfő ígérgetett és költekezett, és mindkettő fontosabbnak tartotta pártja népszerűségét, mint az ország állapotát.

Most ugyebár Magyarország jobban teljesít, de van-e lehangolóbb annál a kételynél, amely esténként belénk költözik, miközben olvasunk, hallgatunk és élünk az országos propaganda és ellenpropaganda kereszttüzében, és próbálunk eligazodni a jövőnkön. Vagyis a gyermekeink jövőjén.

Hozzászólások

hozzászólás