Rohanok, nyitom! Szia! Vigyázz, mert … Pont ezt akartam mondani: nagyon magas a küszöb. Többen is átestek már rajta. … Pontosan, vagy mint a bárányhimlőn. Nem ütötted nagyon meg magad? … Akkor jó. Gyere beljebb! Milyen jól nézel ki! Kipihentnek tűnsz, jó ez a kis lazítás, ugye? … Sehova. Legfeljebb a sráccal a Balcsira. Esetleg Visegrád: imádja a várakat, meg mindent, ami a középkorral kapcsolatos. … Ó, itt a környéken már mindenhol. Zádor-vár, Dörgicse, Csobánc, Csesznek, Várpalota, sorolhatnám sokáig. … Nem, Visegrádon még vele nem. Ti? … És az idén? … Az gyönyörű, irigyellek! … Foglalj helyet! … Hozhatok valami innivalót, sütit, maradék nyúlpaprikást? … Persze. Jéggel vagy jég nélkül? … Hozom, pillanat. … Igen? Hallak jól! … Még be kell járni a suliba, tudod, a harminckét óra az 32 óra. … Semmit. Ráadásul minket már ki is pakoltak, már függönyök sincsenek, de legalább szaunára nem költök. … Hogyan? Na, itt vagyok. Nem hallottam az utolsó kérdésedet.

… Mert azon gondolkodsz, hogy elkezdesz tanulni? … Mikor szerezted? … Használod? … Az angol nyelvű filmeket szinkronizálva nézed vagy feliratozva? … Aha. Szóval „gyere, énekeljük most el a mindent újrakezdők himnuszát”? … Fonográf. … Ugyanannyiért, mint másnak. Alapelv. Viszont adok számlát. … Akkor is, nincs vita! (Tudod, ez megjelenik, psszt!) … Majd jól szintfelmérlek, aztán eldöntjük. Az újrakezdés gyorsan szokott menni, azért eleinte legalább heti kétszer 45 perc javasolt. Minden második nyelvtanár ezt ajánlja. Egyébként nyelviskolába nem szeretnél járni? … Értem. Pedig olcsóbb és jó, ha van húzóerő. … Ha peches vagy, visszahúzó, igen. … Főleg beszéltetnélek. Mivel már tudsz, ezért veled egyből a „small talk”-kal kezdenénk. Szerinted a földigiliszta–Lomb Kató skálán hol helyezkedik el a nyelvérzéked, hogy érzed? … Nagyszerű. Akkor mindenképpen „small talk”! … Még egyet? … Rendben, szaladok!

… Hogy mi az? Lefordítani szó szerint nem érdemes, „kis beszélgetés” körülbelül, de az, hogy „csevegés”, sokkal jobban fedi a valóságot. Ilyen értelemben a „shop talk” ellentéte. … Körülbelül annyit tesz: „műhelybéli beszélgetés”, de valójában azt hívják így, amikor valaki fájront után sem bír másról beszélni, mint munkahelyi dolgokról. … Igazad van, itthon a második dominál. Egészségedre! … Igen, házi készítmény, barátom felesége készítette, ő termeszt levendulát.

Vettél már részt olyan állófogadáson, ahol kizárólag magyarok vannak? … Na, most képzelj egy olyat, ahol, mondjuk, csupa magyar tanár állja körbe a svédasztalt – amelyről mellesleg kevesebb, mint öt perc alatt minden eltűnik, néha még pár evőeszköz is. Szerinted miről folyik a szó? … Pontosan. Szinte kizárólag arról. Hogy kinek milyen diákjai vannak, milyen kevés a szabadidő, milyen gyökér a főnök, hány hasonló konferencián vettek már részt, milyen eszméletlen sikereket kaszáltak szekció-előadásaikkal, hány külföldi meghívásuk van, milyen gyenge volt, aki a plenárist tartotta stb. Mindezt még kéretlenül megspékelik politikai felhangokkal, ám a legédesebb hab a tortán mindig is a FÚRÁS. … Nem, nyugaton a helyzet merőben más.

Emlékszem, mennyire zavarba jöttem, amikor egy úgynevezett „ice breaking party”-n (kb. „ismerkedési est”) egyik – akkor még számomra ismeretlen – angol kolléganőm – előbb figyelmesen elolvasva hajtókámra biggyesztett billogomat – megszólított: „Milyen jó a zakód, Péter, Magyarországon vetted?” Ez volt életem első nemzetközi fogadása, a Longman Kiadónál dolgoztam, az szervezte valahol távol. „Mit akar tőlem ez a nő?” gondoltam és fülig vörösödtem. … Ha megkérhetlek, itt bent ne. De kimehetünk a teraszra, ott nyugodtan rágyújthatsz. Vigyázz a fejedre! … Nem kellett sok idő ahhoz, hogy rádöbbenjek: munkatársam csupán a kötetlen társalgás slusszkulcsát fordította el. Az angol – de ugyanez tapasztalható sok más nyugati országban is – csevegés aranyszabálya: Dicsérj, majd kérdezz. … Nem, ez csak számunkra tűnik képmutatásnak. Olyan nehéz úgy kezdeni egy beszélgetést, hogy: „De jó ez a buli! Ki szervezte?” vagy „Nagyszerű a frizurád! Ki a fodrászod?” vagy „Hm, de finom ez a szendvics! Te csináltad?” Miért jobb az, hogy: „Nem rossz ez a buli, bár a múltkori jobb volt. Ezt biztos megint a Brimmbargner szervezte, tudod, akinek a nejének a Pletyakovics a szeretője.” vagy „Jó a frizud, én is ma voltam. Te, hogy az enyém mennyibe került! A tiéd is?” vagy „Utálom, ha a szendvicsen paprikakrém van. Ja, te csináltad? Bocs. Azért én a helyedben legközelebb nem tennék rá. Képzeld, mi van, ha valaki lecsöpögteti vele magát, hát nem?” vagy „Ön tényleg angoltanár? Adna órákat a lányomnak? Elég nehéz eset, bár szerintem a baj inkább az iskolai angoltanárával van, szóval mennyiért tanítaná?” Sokkal egyszerűbb és simább a beszélgetés, ha nem rettegünk attól, hogy közhelyesnek hangzunk, csak azért, mert nem akarjuk egyből megváltani a világot, nem kritizálunk, nem akarunk okos tanácsokat osztogatni, és nem magunkat toljuk fúrton-fúrt az előtérbe. … Ugye? … Na, még egyet! Rendben, hozom! … Maradjunk kint? Oké, talán kicsit hűvösebb is most itt, nem? …

Igen, mindig tanítom ezt, sőt, szoktam kérni, hogy használjuk a magyarban is. Én teszem: érdekesek a reakciók. Olyanok, mint az enyém volt az első alkalommal. Aztán bele lehet rázódni, és még jól is esik. … Persze, azt nem is komolyan kérdezik, annak is „small talk” szerepe van. Aranyos jelenség, amikor az angol megkérdez egy magyart, az meg vérig sértődik, amikor azt látja, hogy a kérdező már tovább is ment, holott ő még bele sem kezdett legutóbbi betegségének részletes leírásába, és még fontolgatni is csak most kezdte el, hogy a vakbél- vagy az epeműtétjének hegét mutassa meg neki előbb. „Hogy van/vagy?” „Köszönöm, jól. És Ön/Te?” Ennyi. … Nem hinném, hogy ez udvariatlanság, hiszen – másrészt – figyeld meg, hogyan mutatkozunk be mi, és hogyan ők. Egy „itthoni”, kölcsönös bemutatkozás után emlékszel a másik nevére úgy két perc múlva? … Ugye! … Hát persze, ezzel kezdjük majd az első órán:

(függöny fel)

A         Jó napot kívánok, hadd mutatkozzam be. Serkelendi Pál vagyok, a balatonhenyei likőrgyár inszeminátora.

B         Jó napot kívánok, ne haragudjon, mondaná még egyszer a nevét?

A         Serkelendi Pál.

B         Értem: Serkelendi Pál. Nagyon örvendek, Pál.  Én pedig Ráspai Lea vagyok, a pornóapáti érsekség helyettes golfedzőnője.

A         Nagyon örvendek! Ráspai Lea, hm, nagyon szép név. Volt ilyen nevű kódexmásolónk is, igaz?

B         (kunc) Őt Ráskai Leának hívták, szóval majdnem. Nagyon szép hely Balatonhenye. Tényleg van ott likőrgyár? Nem is tudtam, kedves Pál.

(függöny le) 

… Sajnálom, ilyen hamar? Untattalak? … Értem, azt még biztosan eléred, ha kilépsz. … Várj, elég nehéz kinyitni, és ne felejtsd a küszöböt, úgy! Nagyon örülök, hogy eljöttél! Most nézem, milyen menő cipőd van! Gondolom, jó kényelmes is, igaz? … Szia!

Korbel Péter

Hozzászólások

hozzászólás