Miközben mindenki a Sargentini-jelentésen pörög, a fideszesek a szüntelenül rájuk támadó külső erők újabb megcáfolhatatlan bizonyítékát látják benne, a baloldal egy része meg a megváltását, a sanyarú helyzet az, hogy a Sargentini-jelentés kimenetele legfeljebb Európának lehet fontos, Magyarországnak már nem igazán. Az Európa nevű vonat ugyanis elment, elpöfögött, mi legfeljebb már csak integethetünk neki.

A helyzet az, hogy 2017-ig 11 ezer milliárd forintnyi lóvé érkezett onnan ide, és 2022-ig még úgy 8 ezer érkezik. Soha a történelemben nem kaptunk ekkora juttatást sehonnan. Ebből a pénzből ma röhögve lehetne működő egészségügy, korszerű oktatás, világhódító magyar kutatás-fejlesztés, vagy éppen versenyképes magyar KKV-k sora. Még jobban leegyszerűsítve: ez kábé annyit jelent, hogy az EU megfinanszírozta, hogy majd egy éven át, tavasztól ősz végéig a Kárpát-medence lakossága lófaszt se csináljon.

És a helyzet az, hogy az is sokkal jobb lett volna, ha így történik. Ha az EU Dagobert bácsija idejön, és mindenkinek egy kötegben kezébe nyomja a suskát, nem pedig hagyja, hogy egy halom, magát politikusnak kiadó fehérgalléros bűnöző osztogathassa ki saját magának.

Így ugyanis ebből a csillió pénzből csak egy halom pénznyelő stadion lett, léhűtő focistákkal és összeszotyizott VIP-lelátóval, lettek repedező térköves főterek, húgyszerű, sárga vizet köpő, bemoszatosodó díszkutak, sártengerbe vezető bicajutak, mély nyomorban tengődő falvakba szervezett kamuszövetkezetek, meg érzékenyítő tanfolyamok. Lett helyette csilivili kastély Tiborcznak, étteremlánc Rasikának, meg a vezér nagy valagára méretezett márványbudi.

Röviden: a magyar politikai elitnek sikerült az utolsó petákig mindent ellopni. Gyakorlatilag egy halom nemzeti trikolóros senki lerohanta a magyar vidéket, és rádumálták a sok, Kádár alatt szocializálódott nagymamát, nagypapát, hogy az unoka tandíja helyett inkább vegyen négyszázezerért egy műgyapjú birkapaplant, mert ha nem, akkor Gyurcsány, meg Soros. És lőn, nagypapa-nagymama nemcsak fizetett, de még meg is vendégelte az őket lenyúló svihákot, az unokák dühükben világgá szaladtak, az ország csöndes többsége pedig zavart kussolással addig hallgatta a fideszes elit csámcsogását, amíg belesüketült.

Európa eddig is hüledezve nézte, ami itt zajlik, de végül is nekik mindegy volt. A német cégek így is nagyot kaszáltak ezen a piacon. A konjunktúra nemsokára lecseng, akkor úgyis menniük kell innen. Utána meg már pláne édes tökmindegy, hogy itt milyen önkéntes gyarmatot épít ki itt valami lokalische vezértitán.

Azonban az európai politikai elit számára a görög fiaskó után a lecke adott, hogy érdemes-e pénzzel tömni az arra érdemteleneket – és ez a felismerés csak még inkább erősödőben van a magyar-projekt bedőlésével.

Jó eséllyel Európa erősödő populistái és a velük lépéskényszerben lévő demokraták a jövőben versenyt fognak kampányolni azon, hogy Európa adófizetőinek ugyan miért kellene ilyen vastagnyakú, hurkás tarkójú kelet-európai oligarchákat finanszírozni? A Sargentini-jelentés – bármi is lesz a kimenetele – ennek alapoz meg.

Ráadásul igazuk is lesz ebben.

Ahogy abban Orbánnak is igaza van: a népek bizony nem egyformák. Minden népnek vannak bizonyos kulturális mintázatai, amit a politikacsinálóknak, így az EU bővítésén ügyködőknek is figyelembe kellett volna venniük. A görögök például évtizedeken át köszönték az EU-s pénzt, és szépen elszundizták a munkaidőt, majd végül majdnem sikerült bedönteniük az eurozónát.

A magyar egy sajátosabb csapat: egyik fele öngyilkos tempóban dolgozik, a másik fele meg belőlük él, és azt harsogja, hogy itt a lopás évszázados, nemzeti hagyomány, szóval aki holnap még magyar akar lenni, az jobb, ha tűri, hogy az elitje kilopja a szemét – és ez az elit most éppen azon ügyködik, hogy politikailag bedöntsék az EU-t. Ami nem mellesleg Oroszország egyenes érdeke.

Mindenki tudja, hogy ez hosszútávon nem működik. A történelemben olyan már volt, hogy valaki engedményekkel próbálta kiengesztelni az ádáz ellenfelét. Nem jött be. Most Európa megpróbálta kilóra megvenni az ellenfelét. Ez sem jött be, az ellenfél ugyanis Állítsuk meg Brüsszelt! kampányokat finanszírozott a neki átjátszott pénzből.

Ez van, ilyen a történelmi tudat: bukástól-bukásig halad, és csak évet ismételve tud tanulni.

E pillanatban a magyar projekt ügye másodlagos. Nyugat–Európa, az Európa Unió az emberi történelem csúcsterméke. Soha jobb, humánusabb társadalmat nem alkottak, soha jobb rendszer nem volt, mint ami az Atlanti-óceán keleti partvidékén létrejött.

A kérdés és a tét most az, hogy a parazita magyar politikai elit árulása és feszelgése az emberiség történelmének az egyik legszebb, legragyogóbb fejezetének a közelgő végét jelenti, vagy a sztori egy fenyegető és bosszantó, ám múló mellékszála.

Magyar vagyok, de európai is. Szeretném hinni, hogy ez utóbbi!

Batka Zoltán (Népszava, ex-Népszabadság)

Hozzászólások

hozzászólás