Már a legelső pillanatban megosztó volt. A nagy többség csúfnak, fölöslegesnek, oda nem illőnek találta, sokan újabb pénzszivattyút láttak benne, és csak néhány fiatal építész, meg talán a modern, merész megoldásokat kedvelő fiatalok lelkesedtek az ötletért.
A pályázati kiírás, aminek a keretében megvalósítani tervezték, ritka szerencsétlenül hangzott: attraktív emelőberendezéssel megvalósítandó akadálymentes közlekedési eszköz. Ez lett volna a veszprémi várlift.
Szubjektív véleményünknek 2017 decemberében itt adtunk hangot először. Idén januárban Lamos Péter, az EKF 2023 infrastrukturális fejlesztéseinek felelőseként egy nekünk adott interjúban így nyilatkozott: „Többéves előkészítő munka után tavaly decemberben adtuk be az építési engedély kérelmet. Ősszel szeretnénk lezárni a kivitelezésre irányuló közbeszerzési eljárást, azt követően pedig már az év végén elkezdődhetnek a munkálatok. Ha ezt az ütemet tartani tudjuk, a várlift jövőre készen lesz.”
Ezt hosszú csend követte. Az építkezés megkezdésének semmi jele nem volt. Hallottunk itt-ott szóbeszédet arról, hogy az építési engedélyt jogi úton megtámadták, hogy civilek tiltakoznak ellene, hogy az érsekség is kifejezte nemtetszését. Szerkesztőségünk is kapott levelet egy titokzatos magánszemélytől, amit a szabad véleménynyilvánítás jegyében adtunk közre.
Kedden aztán robbant a „bomba”, miután Hartmann Ferenc önkormányzati képviselő közzétette a jövő heti közgyűlés egyik előterjesztését, amit a képviselők minden bizonnyal meg fognak szavazni. Abban pedig feketén-fehéren az áll, hogy a közbeszerzési eljárás megindítása előtt az önkormányzat indikatív árajánlatokat kért be két piaci szereplőtől, amelyekből kiderült, hogy a kivitelezés várható költségei 1,7 milliárd forinttal meghaladják a GINOP pályázattal elnyert, vissza nem térítendő támogatás összegét (a pályázat a kivitelezési feladatokra 1 milliárd 3 millió forintot ad). Ennek következtében a város lemond a várlift megvalósításáról. Az egykori piarista gimnázium ma is meglévő tornatermében kiállítások, könyvbemutatók, rendezvények, bábszínházi előadások befogadására alkalmas előadóteret alakítanak ki. Opcionálisan, ha a keretbe belefér, a felújított várlépcső aljában látogatóközpont, kávézó és gyermek foglalkoztató épülhet, ha nem, akkor tereprendezéssel alakítanak ki egy nyílt, kulturált megjelenésű szabad teret.
A vár új megközelítéséről az előterjesztés így fogalmaz: „A felújított várlépcső a volt piarista gimnázium régi-új bejáratához érkezik, és a beltérben, kisebb átalakítás után egy új belső lépcsőtérben folytatódik, bepillantást enged a gimnázium nagyvonalú boltozott lépcsőházába, majd átvezet a gimnázium rajztermének helyén készülő kútszerű, felül nyitott, loggiás lépcsőtérbe. Feljutás közben az eredeti várfal belső, korábban rejtett felülete is láthatóvá válik. Az új, önálló tartószerkezetű akadálymentes lépcsőn érkezünk fel a várteraszra, ahol a látogató elé táruló panoráma zárja a feljutás élményét. A meglévő és az újonnan készülő lépcsőszakaszokon át a vár új megközelítési iránya jön létre. Az útvonal a veszprémi várdomb intenzíven benőtt zöld várszoknyáján keresztül a várfal és a volt gimnázium belső terein át vezeti a látogatót és ad egyben élményszerű megérkezést a várteraszra.”
Szóval, rekviem. Egy meg nem valósult ötletért, ami a város új húszemeletese vagy épp a modern építészet veszprémi hírnöke lehetett volna. És alleluja, mert a többségi óhaj, ha nem is a többség akaratára, de teljesült. Ízlelgesse ki-ki a saját szája íze szerint!