Korábban soha nem politizált, 69 éves, kétszer annyi idős, mint a Momentum Mozgalom többi tagja, de a Nolimpia kezdeményezéskor látta, hogy a Momentum egy értelmes társaság, ezért megkereste őket. Dr. Meződi Jánossal, a veszprémi 1. számú választókerület képviselőjelöltjével beszélgettünk.
Dr. Meződi János 18 évesen került Veszprémbe a családjával, majd jogi diplomát szerzett, és a városba visszatérve 13 évig ügyvédkedett – édesapja is ügyvéd volt. A rendszerváltáskor ment át a bíróságra.
– A jogászi szakmának a bírói hivatás a csúcsa – mondja. – Végigjártam a bírói beosztásokat, három évig Tapolcán is voltam, majd kineveztek a Veszprémi Városi Bíróság elnökévé. Ebben a beosztásban súlyos konfliktusaim voltak egykori kollégáimmal, de voltak elveim, és azokhoz mindvégig hű maradtam, egyetlen döntésemet sem bántam meg. 2008-tól a Veszprém Megyei Bíróság elnökhelyetteseként, 2011. január 1-jétől az ekkor a Veszprémi Törvényszéknek átnevezett bíróság elnökeként dolgoztam, de még abban az évben nyugdíjba küldtek 274 bíró kollégámmal együtt. Ma már úgy érzem, nem ért pótolhatatlan veszteség, sok jövőbeli konfliktustól szabadultam meg, bár a Fidesz ezen döntését ma is disznó dolognak tartom.
– Mi vitte rá, hogy beszálljon a politikába?
– Soha nem politizáltam, de mindig volt véleményem. A bírók nem politizálhattak, ma sem tehetik ezt, amivel egyet is értek. A bíró a törvényeknek, a lelkiismeretének van alárendelve és az ügyfelek szolgálatában áll. Ebbe a hármas szempontrendszerbe nem fér bele a politika, mert a bírói döntést ez nem befolyásolhatja, nem motiválhatja. Aztán amikor a nyugdíjazásommal ez korlátozás megszűnt, az addigi érdeklődésem a politika iránt felerősödött.
– Miért pont a Momentum?
– A Nolimpia népszavazási kezdeményezés idején figyeltem fel a Momentum Mozgalomra. Láttam, hogy ez egy értelmes társaság, az enyémhez hasonló, vállalható elveket vallanak, ezért megkerestem őket. A mozgalomból 2017 májusának végén lett párt, úgyhogy a Momentum számára a választás túl korán van, de a kihívást elfogadjuk, most kell bizonyítanunk. Kétszer annyi idős vagyok, mint a pártbeli társaim, de bennük látom a jövőt: agilis fiatalok, egyetemi végzettségűek, világlátottak, beszélnek idegen nyelveket, van bennük lendület, erő, amely változtatni tudna, képes erre. A többi ellenzéki párt szinte lebénult állapotban van, a tagjai nyolc évig elüldögéltek a babérjaikon a Parlamentben, asszisztáltak a sok esetben lehetetlen törvények elfogadásához.
– Elég markáns a véleménye az ellenzékről.
– A Fidesz sosem riadt vissza az utcai politizálástól, ezt láttuk és azt is, hogy csak az erőt tiszteli, az érveket lesöpri az asztalról, sőt megveti. Miért nem ment utcára az ellenzék? Egy példát mondok: rettenetes a választási eljárásról szóló törvény, ezt a kampányban a bőrömön éreztem és érzem mai is, de az ellenzék csak tavaly novemberben kezdett sikoltozni, hogy nem jó ez a törvényi szabályozás, mert így meg úgy, de korábban nem tiltakozott körömszakadtáig. Ezt az ellenzékből hiányolt erőt, elszántságot, ötletességet, fiatalos lendületet látom a Momentumban, amely nyilván nem fog kormányt váltani 2018-ban, bár lehetnek meglepetések, de a változáshoz erőteljesen hozzá fog járulni.
– Mit gondol arról, hogy a Fidesznek kedvez az ön indulása?
– Azzal kezdem, hogy egy dolgot megfogadtam, amikor a politizálásba belefogtam: soha nem fogok hazudni, ezért most bevallom önnek, nem vagyok összefogás-párti, soha nem is voltam. Tudom természetesen, hogy mi a politikai realitás, és az is megtörténhet, hogy felülírja az élet az álláspontomat, amit a Momentumban többen is osztanak, igaz, van ellenkező álláspont is, de az ma kisebbségi vélemény. Két alapvető oka van annak, hogy a Momentum senkivel nem fog össze. Az egyik: attól tartok/tartunk, hogy a Momentum az összefogás során elveszíti az „arcát”, a választó utóbb nem lesz képes markánsan megkülönböztetni bennünket a többi, és ez most szigorúan magánvélemény: hitelét vesztett ellenzéki párttól. A koalíció kérdése egyelőre még messze nem aktuális, de ezzel kapcsolatban közismert az a tény is, hogy egy esetleges koalícióban az erősebb párt mindig fölszalámizza a gyengébbet. A másik: nem látom, hogyan tudnánk együtt működni olyan pártokkal, amelyekkel ennyire eltérő a programunk, és ha már a jövőről beszélünk, nem csupán választást kell nyerni, utána kormányozni is kell, sőt, el kell takarítani a felgyülemlett szemetet. Végül: a politikában szükség van elvhűségre, és mi szeretnénk hűek maradni az elveinkhez!
– Már elkezdődtek a tárgyalások az ellenzéki pártok között a visszalépésekről a legesélyesebbeknek tartott jelöltek javára. Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke is bejelentette, hogy a párt bárkivel hajlandó együttműködni.
– A választó szemszögéből kicsit nehezen érthetőnek érzem ezt a kommunikációt, és időnként én sem látom teljesen világosan, miként illeszkedik ez a Momentum közgyűlésének határozataihoz. Ugyanis két közgyűlési határozat is van, amik világosan kimondják, hogy a választás során nem működünk együtt más pártokkal. Persze azt is látni kell, hogy az élet felülírhatja a korábbi döntéseinket, és ehhez nyomban hozzá kell tenni azt is, hogy elnökünk az együttműködés három szigorú és együttes feltételét is kimondta: az első, győzelemre képes, hiteles, emberileg elfogadható ellenzéki jelölt, a második, akit minden ellenzéki párt egységesen támogat és a harmadik, reális esély legyen az adott kerületben a Fidesz legyőzésére. A majdani és esetleges visszaléptetések sem átláthatóak számomra ebben a pillanatban, de ez nem is csoda, mert konkrétumokról egyelőre nincs szó. Vannak önjelöltek, ilyenek mindig voltak és lesznek is, akik azt állítják magukról, hogy ők az egyedüli alkalmas személyek a Fidesz leváltására, és ezt a mérhetetlen önelégültséget önmagukból, illetve egy olyan párt támogatásából eredeztetik, amelyik jobban tenné, ha csendben maradna, mert esetleg a választóban feltolulnak majd a 2010-et megelőző történések, és akkor talán még a 10 százalékos parlamenti küszöb is magasnak bizonyul majd. Egyedül a választónak van joga arra, hogy az indulót minősítse, és ezt meg is fogja tenni. Az a véleményem, erre már az előbb utaltam, hogy a Momentum induljon egyedül! Türelemre is szükség van a politikában: nem lehet kilenc hónap alatt mindent elérni.
– Ha bejut a Parlamentbe, mik a tervei a választókerületével kapcsolatban?
– Olyan lehetetlenül rossz állapotban van az ország, hogy elsősorban azt kell rendbe rakni, később jöhet a helyi problémák megoldása, a kettő egyidejűleg nem megy. Ez a sorrend országunk elemi érdeke, aki helyi ígéretekkel kábít, az hazudik. 2020 után elképesztően nehéz idők jönnek, mert a mai tudásunk szerint az uniós pénzek jelentősen megcsappannak, a gazdaságunkat pedig ma is ez tartja életben, ez fűti. Én például soha ki nem ejteném a számon azt, hogy hamarosan lesz 13. havi nyugdíj. Egyelőre nem lesz, mert a jelenlegi rendszer sem tartható fen középtávon sem, miközben a legelesettebbek helyzetének rendezését nem tartom halogathatónak. Ezért a kérdésére azt válaszolom, hogy nem jó királyként és annak helytartójaként kell pénzt osztogatni helyben, hanem egy élhető országot kell létrehozni, megteremteni, vagyis nem kormányváltásra, hanem egy újabb rendszerváltásra van szükség, ahol az országot újra fel kell építeni, egy demokratikus Magyarországot kell létrehozni, aminek a helye az Európai Unióban van, és nem kompországként csapódik ide meg oda. Az elszámoltatást elkerülhetetlennek tartom, aki lopott, annak felelnie kell. Végül, bár nyugdíjas vagyok, érzek magamban elég vitalitást ahhoz, hogy ha a választók ezt megengedik, tegyek az ország érdekében.