Tekla, a kétéves magyar vizslalány egyike volt annak a sok száz kutyának, amelyek a szilveszteri petárdázástól megrémülve világgá futottak. A sportos kisasszony az év utolsó napjának kora délutánján ugrotta át a badacsonytomaji családi ház kerítését. Kalandos megmentése majdnem három nappal később a kővágóörsi tűzoltóknak volt köszönhető.
– Az eltűnését nagyon hamar észrevettük, de hiába eredtünk a nyomába – mesélte a gazdája, Zsolt. – Katával, a feleségemmel és a három kisgyerekünkkel elautóztunk egészen Tapolcáig, végigjártuk a környező falvakat, voltunk a régi bazaltbányánál, erdőt-mezőt bebarangoltunk a környéken, feltettük a keresést több internetes oldalra, de sehonnan nem érkezett jelzés, hogy esetleg látták valahol. Másodikán a délutáni órákban újra az elhagyott kőbánya környékén próbálkoztunk, hangosan kiabáltuk a nevét és egyszerre csak meghallottuk, hogy válaszol.
Tekla úgy 30 méter magasan, egy keskeny sziklapárkányon ült, ahonnan – bárhogy is csalogatták – nem mert elindulni feléjük. Zsolt hamar felmérte, hogy nem tudja a kutyát segítség nélkül megközelíteni. Hívták a 105-öt, aztán az ő tanácsukra a különleges tudakozót, majd végül ismeretség révén a helyi tűzoltókat. Késő este volt már, vaksötét és erős szél kavarta a frissen hulló havat, amikor a mentőcsapat megérkezett. A csúszós, omladékos terepen lehetetlen volt a feladat, ráadásul a magukkal vitt felszerelés is kevésnek bizonyult. A kis csavargónak még egy éjszakát ki kellett bírnia odafönt.
A kővágóörsi önkéntes tűzoltó egyesület tagjai – Benkő Attila, Geiger Máté, Papp Tamás, Páli Ábel, Sümegi Imre és Sümegi László – másnap délelőtt tértek vissza Tekla gazdáival együtt. Imre és Máté, akik alpintechnikai képesítéssel és kellő jártassággal is rendelkeznek, már előző este felmérték, mennyi kötélre, biztosító felszerelésre van szükségük. Az 50 méter magas sziklafal tetejéről Máténak körülbelül 20 métert kellett ereszkednie, hogy elérje a hidegtől reszkető, riadt jószágot. Innen egy ferde kötélpályát építettek ki lefelé, azon engedték le a szökevényt.
– Vittem magammal élelmet, hogy magamhoz tudjam hívni, nehogy meggondolatlanul menekülni kezdjen, de nem volt rá szükség. Rémült volt és nagyon kimerült. Sokféle feladatot teljesítettem már alpintechnikával, de kutyát még nem mentettem – idézte fel Máté a legizgalmasabb perceket.
Miután Tekla szerencsésen földet ért, elsőként Kata ölelte magához a szörnyen lesoványodott vizslagyereket. Úgy tűnik, a koplaláson és az ijedségen kívül nem esett más baja – bár mindegyik elkóborolt négylábúnak ilyen szerencséje lenne! Zsolt megfogadta, hogy idén már december 30-án a lakásba zárja őt, a tűzijátékok lakossági használatának betiltásáért pedig most azonnal mozgalmat indít. A tűzoltóknak a közösségi oldalán így köszönte meg a fantasztikus mentőakciót: Szuperek voltatok fiúk! Sosem feledjük, hogy mit tettetek értünk! Köszönjük szépen!
