Ha hűvösebb napokban találunk rá egy sünre, lehetséges, hogy az állat veszélyben van. Nem mindegy azonban, hogy mikor és hol találkozunk vele. Hogy hogyan segíthetünk neki, cikkünkből kiderül.

Csütörtök este az Erzsébet ligetben találtunk egy kis tüskést, és meglepődtünk, hogy még nem kezdte meg téli álmát. Normális ez? Nem veszélyes az állat számára? Talál még táplálékot? Honnan tudhatjuk, hogy készen áll a hidegre? És a legfontosabb kérdés, mikor szükséges, hogy az ember beavatkozzon a természet rendjébe?

diszno1Francz József, a Veszprémi Állatvédő Egyesület egyik tagja válaszolta meg kérdéseinket.

Elmondta, hogy teljesen normális még ilyenkor, enyhe időben éber sünivel találkozni, hiszen még talál magának táplálékot. Baj akkor van, ha kicsi, vékony sünt találunk, akin esetleg még a tüskeruha is lötyög. A másik aggasztó jel, ha a sünt fényes nappal látjuk meg, ők ugyanis éjszakai állatok, este vadásznak. Ha fényben naplemente vagy sötétedés előtt lelünk rájuk, érdemes megvizsgálni őket. A sün okos, sikeres állat, ami a túlélést illeti, de ha azt tapasztaljuk, hogy kicsi, túl könnyű, akkor segítséget kell kérni az állatvédőktől. A téli álom előtt a sünök alaposan elraktároznak zsírból, ahhoz, hogy átvészeljék a telet, 70–75 dekás súlyt kell elérniük. Ez a testtömeg elegendő ahhoz, hogy tavaszig nyugodtan aludjanak. Ilyenkor lelassul az anyagcseréjük, a vérkeringésük és a légzésük, de ha a tél enyhe, és tíz fok körüli a hőmérséklet, gyakran felébrednek. Az ébrenlét energiát vesz el a szervezetüktől, amit nem tudnak pótolni, mivel nem jutnak élelemhez. Az egyenletes hidegben alszanak a legnyugodtabban. Általában maguktól is visszatérnek a téli álomhoz, de ha kórosan sovány, legyengült állatra lelünk havas, téli időben, akkor segítséget kell kérnünk az állatvédőktől.

diszno3

Sokan érzik úgy, ha nyáron, nagy melegben sünt találnak, hogy tenniük kell valamit, pedig erre az esetek többségében nem lenne szükség. Nyáron kis sünt találni nem nehéz, és azt sem bonyolult megállapítani, hogy segítségre szorul-e. A kicsik hamar önállósodnak és leválnak az anyjuktól. Bajban akkor vannak, ha az alom nagy része elpusztult, esetleg elgázolták őket. Ezt onnan tudhatjuk, hogy a kicsi sünt nappal, ébren találjuk meg, esetleg síró, nyüszítő, keserves hangot hallat. Ekkor már szükség van a segítségünkre. Hazavinni elvileg nem szabad, főleg, mivel védett állatról van szó, de ha szakember segítségét kérjük és pontosan betartjuk az általa javasolt tartási módot, megmenthetjük a sünit.

diszno5

A süntartásban nagyon fontos, hogy a saját ritmusában neveljük: alkonyatkor vagy sötétedés után etessük, természetes táplálékkal, csak vízzel (esetleg pocsolyavízzel) itassuk, hiszen a természetben is csak ezt kapja meg, tejre például egyáltalán nincs szüksége. Nem szabad olyanhoz szoktatni, amit önállóan nem találna meg.  Fontos, hogy ne kapjon mindent „kézhez”, ne etetőtálból egyen, kicsit dolgozzon meg az ételért, keresgéljen. Gyümölcsből is szinte csak elhullottat talál, etetni is ilyennel érdemes. Alomnak is a természetből nyert anyagokat használjuk: avar, forgács, széna, ezeket megismerve később könnyebben rak magának fészket. Nem szabad magunkhoz szoktatni és megszerettetni magunkat a kis tüskéssel. Ha nem éri el a 70–75 dekagrammos testsúlyt október végéig, november elejéig, akkor már nem szabad visszaengedni a természetbe, át kell teleltetni. Valószínűleg kevésbé lesz éber, lehet, hogy a téli álmot is megpróbálja, ebben nem szabad megzavarni.

A természetben élő sün csak akkor ébred fel, ha már van számára elegendő élelem. A sün igenis jó túlélő, remek ösztönökkel rendelkezik, sikeres állat, amit jól bizonyít, hogy rengetegen vannak – tudtuk meg az állatvédő egyesület tagjától.

Hozzászólások

hozzászólás