Négy aprócska történet az elmúlt napokból. Négy mindennapi történet, amely bizonyítja, hogy nem veszett ki belőlünk az emberség, lehetünk még önzetlenek egy végletekig megosztott, összeugrasztott országban.

1.

Hárman állnak a bolt pénztáránál a sorban, amikor a fiatalember odaérkezik kezében egyetlen üveg étolajjal. Előtte púposra tömött bevásárlókocsiból pakol a szalagra egy nyugdíjas házaspár. Az idős hölgy hátrapillantva kedvesen megszólal:

Fiatalember, álljon nyugodtan elénk!

A férfi alig hisz a fülének, többször is megköszöni, mire újra mozdul egyet a sor, mert még egy előtte álló is maga elé engedi.

2.

A férfi a benzinkúthoz bekanyarodva, a kútoszlopnál kiszállva pillantja meg a negyvenes hölgyet. A nő a gyermekülésben helyet foglaló kisfiát nyugtatgatva, kétségbeesett pillantásokkal fürkészi a shop ablakát.

Segíthetek? – szól át a szomszédos kútfejhez a férfi, látva a nő tanácstalanságát.

Tankolni szeretnék, még soha nem csináltam ilyet, mindig a férjem feladata volt, viszont várom, hátha tud segíteni a kutas.

Mennyit tölthetek? – és már fogja is a töltőpisztolyt.

3.

Távolsági busz indul a balatoni település megállójából. Egy termetes férfi üldözi, aztán lemondóan csap a levegőbe a kezével. Lekéste, most már biztos lekési a veszprémi csatlakozást is, és ezzel a munkát, amit lehet, hogy így el is bukott. Amint ez a gondolat végigfut az agyán, egy autó fékez mellette. A benne ülő sofőr minden formaság és köszönés nélkül szól ki az elektromos ablak lehúzásának zümmögését túlharsogva:

Csak nem lekéste, mester?

Le bizony, és mire a következő ideér, nekem annyi!

Ugorjon be, a következő megállóban elcsípjük!

Mivel nincs vesztenivalója, beül az ismeretlen mellé, és valóban, a következő megállóba már a busz előtt fordulnak be.

4.

Az idős ember a pavilonnál éppen megvásárolt, megszokott újságokat készül a táskája mélyére csúsztatni, mikor mellélép a nem éppen rendezett külsejű férfi:

Elnézést kérek, lenne egy perce számomra? Ha megengedné, szeretném a mai újságban megnézni, van-e a számomra valami álláslehetőség! Tényleg csak egy perc.

Egy pillanat! – válaszolja az idős úr, és már fordul is az újságárus felé, hogy vásároljon még egyet abból az újságból az őt megszólítónak is.

Hozzászólások

hozzászólás