Minden tavasszal felkerekedünk, amikor hazajön a lányunk és elindulunk vele a Liliomkertbe, kicsit messze van ugyan, legalább ötven kilométer Veszprémtől, a Balaton-felvidéki szelíd tájon sok gyomorforgató „szerpentinnel”, de a végén abszolút egyenesbe jön az ember.

Most is sokat nevetgélünk magunkon és a zsibvásáron, a falvédőkön és a Lenin-fejeken. Ahogy meg akarunk venni valami limlomot, újságpapírba csomagolt próbabábut, nyulat és elárvult plüssmackót, felajzottan alkudozunk. Előhozza a gyermeki énünket ez a vasárnapi vásár az akácfák alatt.

Mindenki nyugodt. Egyenrangú beszédmód. Mindenki szóba elegyedik mindenkivel (Fotók: Bartuc Gabriella)

Mindenki nyugodt. Egyenrangú beszédmód. Mindenki szóba elegyedik mindenkivel (Fotók: Bartuc Gabriella)

Szinte zsúfoltság van, annyian sétálgatnak az árusok között, rengeteg a gyerek, a furcsán öltözött különc és a kutyás ember is. Mindenki nyugodt. Egyenrangú beszédmód. Mindenki szóba elegyedik mindenkivel. Megállunk egy kézműves néni sátra előtt. Vékony Miklósné.

Fogfúróval a szemünk láttára dolgozza meg a törékeny anyagot, készségesen mutatja, hogyan csinálja

Fogfúróval a szemünk láttára dolgozza meg a törékeny anyagot, készségesen mutatja, hogyan csinálja

Sajátságos technikával tojásokat csipkéz. Gyönyörűségesek. Nincs az a finom csipke, ami versenyezne velük. Fogfúróval a szemünk láttára dolgozza meg a törékeny anyagot, készségesen mutatja és magyarázza, hogyan csinálja. A kulcsszó: kalocsai lány vagyok. Értsd ez alatt, hogy született csipkéző, az anyatejjel szívta magába a richelieu-hímzés tudományát.

Majd megszólalnak a legapróbb mütyürjei is

Majd megszólalnak a legapróbb mütyürjei is

Mások is árulnak tojást, kitömött rongynyulakat, levendulapárnákat. Valaki fuvolázik. Gyerekek hintáznak egy hosszú kötélre engedett rokokós lendületű deszkán. Egy kézműves asszony bábokat varr, most éppen kisebb-nagyobb nyulakat a húsvét tiszteletére, de akkora szeretettel, hogy mindegyiknek kölcsönöz valami egyéniséget. Majd megszólalnak a legapróbb mütyürjei is.

Ahogy meg akarunk venni valami limlomot, újságpapírba csomagolt próbabábut, elárvult plüssmackót, felajzottan alkudozunk

Ahogy meg akarunk venni valami limlomot, újságpapírba csomagolt próbabábut, elárvult plüssmackót, felajzottan alkudozunk

Egy gyógyfüves nő megállít, magyarázza a levendula jótékony hatásait. Egy aranyos nénikétől veszünk házi rétest, nem kérjük a visszajárót. Okosan segít magán ezzel a házi sütödével. Azt kínálja, amit legjobban tud és nyilván megél belőle. Megcsodáljuk a házilag füstölt makrélát. Másutt malomkerék nagyságú házikenyereket kínálnak fél áron, így sem kell senkinek. Sétálunk le-föl, kecskesajtot kóstolgatunk. Noéminek könnyezik a szeme az erős napfénytől. Tényleg igaza lehet a festőknek, hogy mások itt a fényviszonyok a Balaton-felvidéken, tiszta mediterrán.

Beülünk egy kávéházba, azaz kiülünk a verandára

Beülünk egy kávéházba, azaz kiülünk a verandára

bekebelicukraszda

Beülünk egy kávéházba, azaz kiülünk a verandára, de a kertben, a fűre kitett mindenféle stílusú régi és új asztaloknál is ücsörögnek, teáznak, beszélgetnek. Engem a pesti romkocsmákra emlékeztet a hely lazasága. De megtudom, hogy toscanai mintából merítkeztek, amikor tavaly júniusban megnyitottak. Nagyon stílusos az egész a csipketerítőn keresztül a kosárvesszőből fonott tálcáig és a lila feliratú mosdóig. Finom a kávé és isteni a diós kifli meg a kecskesajtos pogácsa. Egy ügyes anyuka süti, ő vezeti a kávéházat is, a lányai segédkeznek neki. Családias a hangulat, mintha a kedvenc nagynénihez látogattunk volna el falura. Milyen kevés kell a boldogsághoz. Megint felfedezzük, hogy álurbánusok vagyunk, falun a helyünk.

Hozzászólások

hozzászólás