Mókust láttunk a színházkertben kedden délben. Tíz méterre tőlünk futott át a tisztáson, és megállt, mielőtt eltűnt volna a bokor alatt. Mintha nem félt volna a velünk sétáló tacskótól. Két lábra állt és szembenézett. Csak az állatok tudnak ilyen áthatóan nézni. Merev és megfoghatatlan, rezzenéstelen pillantással.