Elhunyt az a szobrász, kinek alkotásaival a legtöbb magyar találkozott. Varga Imre 96 esztendős volt. Az ő szobrait látták a legtöbben, az ő műveit tüntették el a legtöbbször, Varga Imre alkotásai járják be a legszélesebb skálát: a szentektől a kurtizánokig formázta meg a világot.
Ki védi most már a gyerekeket? Meg az anyákat? Meg az iskolákat? A nyilvánosság előtt, okosan érvelve, kedvesen mosolyogva, olykor teljes indulattal? Meghalt az az ember, akire bizton számíthattunk, ha úgy éreztük, nem bírunk a gyerekünkkel, rögtön szétesik a világ. Vekerdy Tamás üzent: nyugi, üljünk le mellé, öleljük át, és ismét összeáll! A világ. Meg mi magunk is, gyerekestül.
Pfuuú, Csikó! Ez nagyon csúnya „lerántás” volt! Sokunknak okoztál vele mérhetetlen fájdalmat! Mindenki tudja, aki egyszer labdába rúgott, hogy milyen érzés. Sajgó a seb, szinte begyógyulhatatlan a léleknek is. Te nem szoktál ilyet tenni. Mindig az elegáns megoldások híve voltál.
Sára Sándor hiteles ember és hiteles művész volt. Elhittük neki, hogy az embernél nincs semmi csodálatosabb. Filmjeiben úgy láttatta az emberi arcokat, a szemeket, hogy a néző tökéletesen értette a szereplők sorsát egyetlen hang nélkül is, a mozdulatlanság ellenére átélte a teljes drámát.
Elment egy ember, egy demokrata, aki itthon érezte magát nálunk, a Balaton-felvidéken. Meghalt Konrád György, kinek élete és munkássága kézenfekvő eszközként szolgált, ha gyermekeinknek igazságról, hatalomról, az elesettek támogatásáról szóltunk.
Hetvenöt éves korában elhunyt Botár Attila költő, műfordító, pedagógus, könyvtáros, a Magyar Írószövetség tagja. Molnár Sándor, az Utas és holdvilág antikvárium tulajdonosa emlékezik rá.
Drága Simike! Szíven döfött, letaglózott a hír, hogy elmentél, itt hagytál bennünket! Méghozzá úgy, hogy el sem köszöntél. Pedig nem ilyen vagy. Csak remegő kézzel, könnyel teli szemmel leírható: voltál.
Június 30-án elhunyt Horváth Lajos festőművész. Molnár Sándor búcsúzik tőle.
A Veszprémi Petőfi Színház társulata őszinte megrendüléssel fogadta a hírt, hogy Demjén Gyöngyvér Jászai-díjas színművész az égi hazába költözött.
Farkas Zoltán, 46 éves veszprémi férfi, négy gyermeket nevelő édesapa hunyt el a január 23-i tűzesetben a Ráday utca 28. szám alatt működő református teológiai kar kollégiumában. A Magyar Kurír Szabóné László Lilla írásával emlékezik rá.
Régóta betegeskedett, Sümegen ápolták. Két hónappal ezelőtt bátyja, Miklós, a Nyíregyháza, az Újpest és a Tatabánya korábbi mestere mesélte el testvére szomorú történetét. Ma reggel felesége, Rózsika telefonon közölte a tragikus hírt, hogy férje, Temesvári Tibor hetvenhét éves korában, tegnap este meghalt.
Az első volt, aki betért a Szokoly antikváriumból Utas és holdvilág Antikváriummá vált üzletbe. Csak látásból ismertem. Megállt az idegen nyelvű könyvek polca előtt püspöklila dzsekijében, aztán fejét csóválva cüccögetni kezdett: Micsoda kavalkádja ez az indogermán nyelveknek! Hallgattam csak, közben alig vártam, hogy végre elmenjen és ne jöjjön többé!
A Veszprémi Petőfi Színház társulata szomorú szívvel tudatja, hogy Szűcs László színész méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegség következtében 2017. október 28-án elhunyt.
Nagy életbölcsességeken kellene gondolkodnom, amiket tőle tanultam: mi az igazán fontos az életben, hogyan érdemes élni, meg ilyen hangzatos közhelyek. Ilyenkor azt szokták, nem? Én meg egyre csak azon agyalok, vajon leszedte-e a habot a húslevesről vagy sem és hogy hogyan is kellett összegyúrni a rétestésztát. Mert mostantól ezeket, a Mama helyett, nekem kell tudnom. Banális hülyeségek jutnak eszembe a legváratlanabb pillanatokban, még csak azt… Continue Reading →
Szomjas volt a kutya, befordultunk a ligeti nyilvános vécébe, Berci ivott, a poszton levő úr pedig bemutatkozott: „Én vagyok a vécés néni”, közölte, és a mosolya arról tanúskodott, a tikkasztó nyári délelőttön meglelte partnerét az unaloműző beszélgetéshez. Berci elvetette magát a hűvösben.
© 2020 Veszprém Kukac
Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja
