Címke

Domján Gábor

Hova tűntek…?

Szeretnék én is vizuális élményt nyújtani az ügyfeleknek, csak ahhoz nem nyugdíjból kellett volna visszajönnöm, mert nincs, aki helyettesítsen egy beteg kollégát. Hova tűntek a főállású helyettesek? És miért nem 20 éves csajokat vesznek fel, ha vizuális élményt kell nyújtani?

Kis családi erőszak

El kellett költöznöm hazulról, mert az öregasszony műesést produkált: hanyatt dobta magát, mintha megütöttem volna, pedig csak egy kis ráncigálás történt, semmi egyéb. Azt viszont megérdemelte, mert elégette a krumplit, amikor meghagytam, hogy figyeljen rá, míg lefekszem egy órára a kisszobában, mert ki vagyok készülve, mint mindenki. A hőség, a zajok, éjszaka nem lehet pihenni. Arra ébredtem, hogy égett szag terjeng a lakásban. Felpattanok, és… Continue Reading →

Kétszeres sógornő

Az öcsém heveny dühében nősült meg. Mária, az állami gondozásban felnőtt lány nem feküdt le vele, csak az esküvő után. De, mint kiderült, elsősorban nem is az öcsémet szerette, hanem a családunkat, a családba akart bekerülni.

Egész héten temető

Először rendbe tettem a sírokat. Nemcsak az apuét és a közeli hozzátartozókét, de a barátokét, az ismerősökét is, akiknek a sírját eddig az anyu gondozta, s én megörököltem. Elmentem a Dózsavárosba, a Vámosi útra, Balatonfűzfőre, Eplénybe. Gyomláltam, kapáltam, bokrokat fazoníroztam, mohás kőlapokat drótkeféztem, márványt sikáltam, murvát hordtam.

Neked mesélem

NB I-es focista voltam 1941-ben. Két új csapattal is gazdagodott akkor a nemzeti bajnokság: a Szabadkával és az Újvidékkel. A Szabadka megvásárolt a pesti csapatomtól, mert szüksége volt egy jó védőre, és én kemény védőnek számítottam. Első otthoni mérkőzésünk legelső percében szabályosan szereltem az ellenfél szélsőjét, ám a bíró szabálytalannak ítélte. Egyből a legsúlyosabb büntetést kaptam: kiállított. Indulatos ember vagyok, az igazságtalanságot rosszul tűröm. Számon… Continue Reading →

Ezen is át kell esni

A reggelit az ágyba hozza. A tálcán kétféle felvágott, sajtok, tea, friss péksütemény. Mondtam is neki, aztán ne sírjon a szád, ha hozzászokom és követelem majd. Elkényeztet és faggat, hogy beszéltem-e már róla a szüleimnek? Mikor mutatom be? Nem válaszolok, bár említettem anyámnak, hogy járok egy sráccal, most fog diplomázni. Mire anyám: és te mikor fogsz diplomázni?! Csak annyit tudtam kinyögni: én megpróbáltam, de… Szóval,… Continue Reading →

Esti kaland

A megállóba éppen befutott a busz. A három utasból kettő a harmadiknak segített a leszállásnál. A terebélyes nő hezitált, megkockáztassa-e az ugrást a lépcső és a járda „szakadéka” fölött, vagy még kéresse magát. Mikor már a sofőr is hátrament megnézni, mi tart ilyen soká, összeszedte bátorságát és ugrott. Nem tűnt veszélyesnek a művelet – fentről is vigyázták –, mégis annyira kimerült a kiállt izgalmaktól, hogy… Continue Reading →

jegyzet – Egy kocka csoki

Eredetileg gyógyszerész akartam lenni. A nagyobbik öcsém igen tehetséges volt matekból: egy zseni! A kisebbik a humán tárgyakban jeleskedett. A szüleim csak úgy egyeztek bele a továbbtanulásomba, ha nem kerül nekik pénzbe. Nem vártak tőlem sokat, nem tartottak elég okosnak a testvéreim mellett. Menjen csak dolgozni – szólt az ukáz.

© 2020 Veszprém Kukac

Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja