Címke

Berci-blog

BERCI-BLOG – Békés ellenállás a szabadságjogokért

Durván korlátozták a személyiségi jogaimat. És a szólásszabadságom is. Úgy kezdődött, hogy egy egér mászkált a házban, ami engem egyáltalán nem zavart, de a falkavezér úgy gondolta, hogy kell egy macska.

BERCI-BLOG – Kutyából szalonna

Most meg miről beszélnek ezek? Vagyis kiről? Kellemes őszi szunyókálásomból arra kapom fel a fejem, hogy emlegetnek. – Kutyából nem lesz szalonna – hallom az asztal felől, amelynél kedélyesen politizálgatnak. Micsoda? Még hogy szalonna. Milyen gusztustalan gondolat. Megáll az ész. Fülelek. Sorosoznak és Navrát emlegetik, aki egy nagykutya, és aki szerint nincs is Soros-terv. Az asztalnál erről mindenkinek van véleménye. Hol volt eddig ez a… Continue Reading →

BERCI-BLOG – Büszke és erős

Hát ez egy nagyon hülye kérdés, mert nincs rá válasz. „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” Miért ne hagynánk? Érdekel ez engem? Úgy is azt tesz, amihez kedve van. És miért ne nevetne? Megteheti.

BERCI-BLOG – Állítsuk meg a macskát!

Hogy mi van??? A területemen egy macska! Alapvetően jóhiszemű és toleráns ember, pardon, állat vagyok, de azért ami sok, az sok. Kis betolakodó vakarcs. Illegeti magát, okoskodik, nyávog, fetreng, karmol, harap, mindenbe belezabál, felmászik, letarol, terrorizál, akaratos.

BERCI-BLOG – Öreg, dagadt és hülye

Hogy mik vannak! Kocogunk egy kis kaptatón a bolt felé, jön egy dagi velünk szemben, és megszólal: – Öreg ez a kutya? Ez meg milyen kérdés? Közel sem pihegek annyira, mint ez a fazon. – Háááát – tétováznak a válasszal a pórázom másik végén. A dagi meg folytatja: – Ez egy szálkás tacskó – szögezi le a nagyokos hájpacni. – Az. – És öreg. –… Continue Reading →

BERCI-BLOG – Brüsszel, megállni!

Berci, szétrágtad a levelem! Ajjaj, itt valami vita lesz. Jó, szétrágtam, mert leesett az asztalról, vagyis ledobtátok! – feleselnék, de be kell érnem egy vakkantással. Azt hittem, valami haszontalan dolog. Hát nem erről volt szó. Hogy kinek kell ez és kit néznek ezek hülyének? Hogy kik az „ezek” az nem derült ki, de igen lekezelően beszéltek róluk.

BERCI-BLOG –Tavaszi futás

Nem is tudom, mi van velem. Iszonyatos nyugtalanság költözött belém. Körülöttem minden zaj meg illat megváltozott, a nyelvem a földig lóg, hullára fáradtam séta közben, de nem tudok megállni. Mert nem lehet. Üldöz valami belülről, csak mennék, futnék, ügetnék, hemperegnék a fűben, csaholnék szaglásznék, madarakat kergetnék a vakító napfényben. Amerre ellátok, mindenfelé boldog emberek meg kutyák sétálnak, beszélgetnek, nevetgélnek, szaladgálnak, csaholnak.

BERCI-BLOG – Politizál a szerkesztőség

Múlnak a rohadt hideg napok, látszólag dögunalom van, de valami izgalomban tartja a falkát. Telefonálgatnak, néha éjjel is, vitaműsorokat néznek, olvasnak, levelezgetnek, püfölik a számítógépet, nyomkodják az okostelefonjukat, időnként csúcsra hág az izgatottságuk, összejönnek és mindenki egyszerre és egyfolytában beszél. Nekem kuss van, betömik a szám jutalomfalattal, de figyelek: a szerkesztőség politizál.

BERCI-BLOG – Nemzeti kennelbe velük!

Állati jogok nincsenek? Van viszont faj, szín, nyelv, nemzet, társadalom, születés szerinti megkülönböztetés? Most itt van Eszter kutyája. A Süti. Rövidszőrű magyar vizsla. Róla nemcsak Eszter gondoskodik, hanem az állam is. Tegnap óta saját miniszteri biztosa is van. Gondoskodni fog Süti születés szerinti előjogainak biztosításáról, másik nyolc rendes nemzeti kutyafajta „funkcionális tenyésztéséről” is – állami génbanki fenntartási programjának keretén belül.

BERCI-BLOG – Kétfarkúak a lecsóban

Hogy mennyi állat van ebben az országban! Mindenféle. Tetvek, barmok, ökrök, csúszómászók, patkányok, férgek, marhák, disznók. Valahogy úgy tűnik azonban, hogy ezek mind emberek. Legalábbis annak nézik egymást. A szamár már kiment a divatból, viszont jöttek az idióták,  seggfejek, libsik, komcsik, zsidnyákok, fasiszták, migráncsok, és ezek is mind emberek. Ott vannak a közösségi oldalakon, az utcán,

BERCI-BLOG – Menni vagy nem menni

Az igaz, hogy beszélni még nem tudok (nemsokára fogok, mondják a tudósok), de mindent hallok és értek, vagyis majdnem mindent. Most viszont éppen semmit sem. De nem ám azért, mert aggkori demenciában szenvedek (mint a gazdám), hanem mert ezek itt a szerkesztőségben összevissza beszélnek.

BERCI-BLOG – Kinek kell egy öreg?

Azt mondják, öregszem. De annyira azért nem, vélem magamban. A minap séta közben találkoztunk az öreg kutyával. A falkában megvitatják, hogy kotorék, mint én, és jó vadászkutya lehetett. Látom, hogy az erdő zöldje és a szabadság illata már csak álmaiban jelenhet meg neki. Most éppen sem otthona, sem gazdája, sőt, neve sincs, elkeveredett a város forgatagában.

BERCI-BLOG – Szinglit szerettem

Nem sok nő volt az életemben, de egyre azért nagyon emlékezem. Liza helyes kis szuka volt. Szingli. Aztán a falkavezéreink úgy gondolták, szép pár lennénk. Így Liza egy napon megérkezett.

BERCI-BLOG – Ebcsont beforr

Bőrig áztam. Ácsorgunk a bolt előtt, egy kis tető alatt, várjuk, hogy elálljon. Mintha dézsából öntenék – mondja valaki, és még azt is mondja, hogy a májusi eső aranyat ér. Erről elbeszélgetnek egy ideig, aztán egy Marika nevű várakozó rám néz, és közli, neki is volt egy ilyen kutyája. – Vagyis majdnem ilyen volt – nézeget engem felülről. Mi az, hogy majdnem ilyen?  Kikérem magamnak!

BERCI-BLOG – Állatian jó vicc

Most akkor én milyen állat vagyok? Felvilágosítottak az előbb itt a szerkesztőségben, hogy tévhitben nevelt a gazdám, ember nem vagyok. Jó, őszintén szólva ezt már sejtettem, de azért nagyon rosszulesett. Gondolkodó lényként akár ember is lehetnék. Csányi Vilmos etológus szerint sokan közülünk ebben a tévhitben élnek. A múltban is sok szó esett az állatokról.

© 2019 Veszprém Kukac

Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja