Bár sok szó esik a tanárhiányról, részletes statisztika mindeddig nem állt rendelkezésre. Ezért is döntött úgy a Szülői Hang Közösség, hogy országos online szülői felmérést indít, amivel nem csupán a tanárhiány jelenségét, hanem az ezzel összefüggő minőségi panaszokat is igyekszik feltérképezni.

Fontos előrelépés korábbi szülői felméréseinkhez képest, hogy a szülők nem csupán véleményt mondtak egyszerű feleletválasztó kérdések formájában, hanem minden korábbinál aktívabb, részletes adatszolgáltatást nyújtottak, melynek részeként listát adtak azokról a tantárgyakról, ahol problémát észleltek, megadva a probléma jellegét, időtartamát és gyakoriságát.

A felmérés eredményeiből egyebek mellett az alábbiak derültek ki.

  • A szülői visszajelzések 45 százalékában jeleztek súlyos tanárhiányt, amikor valamelyik tantárgyból legalább két héten keresztül nem volt érdemben tanítás az elmúlt évben. Ezen belül a válaszadók 31 százaléka nagyon súlyos tanárhiányt jelzett, amikor legalább egy hónapig nem volt oktatás valamelyik tantárgyból, 15 százalék pedig extrém tanárhiányt tapasztalt, amikor legalább három hónapon keresztül nem volt érdemben tanítás valamelyik tantárgyból.
  • A tanárhiány mindegyik iskolatípusnál jelentős, de legnagyobb mértékben a szakképzést érinti (65 százalék tapasztalt legalább súlyos mértékű tanárhiányt), némileg kisebb mértékben a gimnáziumokat (51 százalék) és az általános iskolákat (43 százalék).
  • A tanárhiány matematika és angol nyelv esetében a legkritikusabb az összes iskolatípusnál. Ezen kívül gimnáziumoknál kiemelkedik még a fizika, történelem, kémia és informatika, szakképzésnél pedig a szakmai tárgyak, informatika és fizika, de a többi tantárgynál is számottevő a tanárhiány, köztük magyar nyelv és irodalomból is.
  • A tanárhiány a település méretétől függetlenül hasonló mértékben jellemző a nagyvárosokra éppúgy, mint a kistelepülésekre; egyértelműen országos szintű problémáról beszélhetünk.
  • Egyes tantárgyaknál a tanárhiány különösen hosszú ideig tart, ez főleg általános iskolák esetében jelent gondot és elsősorban ének-zene, informatika és technika tárgyból fordul elő, de a kis településeknél testnevelésből, fizikából, kémiából, rajzból és a napközinél is. A tanárhiány ezekben az esetekben azt jelenti, hogy az év nagy részében elmarad az oktatás, mivel év közben alig lehetséges új tanárt találni.
  • A váratlan tanárváltás („fluktuáció”) igen gyakori a közoktatásban: egy év alatt az esetek 44 százalékában történt váratlan tanárváltás legalább egy tantárgyból, ami azért is szomorú, mert a gyakori tanárváltások csökkentik a gyermekek érzelmi bevonódását és rontják motivációjukat.
  • Az egyes tantárgyak esetén a korábban már említett tanárhiányon túl az általános iskolai osztálytanítóknál és a napközis tanároknál kiemelkedik a váratlan tanárváltás, mint probléma.
  • Az adatok cáfolják a kormányzat által képviselt álláspontot, mely szerint a tanári fluktuáció természetes, de a tanárhiány nem jellemző. Épp ellenkezőleg, ahol van fluktuáció, ott többségében (57 százalék) van tanárhiány is.
  • A szülők szerint a csoportbontás hiánya gyakran hátráltatja az oktatást: a szülők 53 százaléka véli így. A szülők 15 százaléka szerint pedig több tantárgyból is hátráltatja az oktatást a csoportbontás hiánya.
  • Az osztálylétszámok eloszlása nagy szórást mutat; gyakori, hogy az osztálylétszám olyan magas, ami már megnehezíti a pedagógusok munkáját és a gyerekek egyéni igényeire való odafigyelést. A szülői visszajelzések azt mutatják, hogy általános iskoláknál az esetek 32 százalékában, gimnáziumoknál az esetek 21 százalékában, a szakképzésnél az esetek 11 százalékában az osztálylétszám meghaladja a törvényben rögzített maximumot.
  • A szülői visszajelzések nagymértékű tanári kontraszelekcióra A szülők a tanárok csaknem negyedének (23 százalék) pedagógiai munkájával kifejezetten elégedetlenek. Egyértelmű, hogy sokszor a tanárhiány következtében az iskolák nem tudnak válogatni a jelentkezők között, így felvesznek olyanokat is tanári munkára, akiknek bár a szükséges végzettségük megvan, alkalmasságuk minimum megkérdőjelezhető. Ahhoz, hogy a problémákat valóban megoldjuk és megteremtsük a minőségi oktatás feltételeit gyermekeink számára, több tízezer alkalmas és elhivatott pedagógust kell a tanári pályára csábítani.
  • Az iskolák nem tudják megfelelően biztosítani az egyénre szabott oktatást a gyerekeknek. Ez ugyanolyan mértékben sújtja a kiemelkedő és a lemaradó tanulókat. Mindkét esetben a szülők 55 százaléka írta, hogy kifejezetten elégedetlen a tanulók egyénre szabott támogatásával. Ahol megjelenik a tanárhiány, ott az iskola „túlélő üzemmódba” kapcsol, és mivel a tanároknak el kell látniuk a helyettesítéseket, kevesebb idejük és energiájuk jut arra, hogy a gyerekekkel egyénileg foglalkozzanak.
  • A szülők jelentős része (34 százalék) nem bízik az intézmény igazgatójában. A visszajelzésekből kitűnik, hogy több helyen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt.
  • Az érintett szülők 44 százaléka elégedetlen azzal, ahogyan az iskola a speciális igényű (SNI, BTMN) gyerekekkel bánik. A speciális fejlesztést igénylő gyerekek szülei szerint az esetek több mint harmadában (37 százalék) a gyermek nem kapja meg az államtól a szükséges fejlesztést, mert ahhoz túl messze kellene utazni, vagy csak magánúton érhető el, egyes esetekben még úgy sem.
  • A szülők többsége (56 százalék) szerint az intézmény nem tudja hatékonyan kezelni a hátrányos helyzetű tanulók beilleszkedését és tanulási nehézségeit.
  • 10-ből 9 szülő szerint az állam nem nyújt kellő anyagi és erkölcsi megbecsülést a pedagógusoknak, és nem megfelelőek a munkafeltételeik sem. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát, ezért nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

 

Hozzászólások

hozzászólás