Réges-régen, úgy huszonöt évvel ezelőtt a parkolóba való behajtáskor jött egy szimpatikus – vagy éppen kevésbé szimpatikus, de ez most mindegy – parkolóőr. Derekán övtáska, kezében a jegy, amire feljegyezte érkezésem dátumát, és ezt a cetlit benyújtotta az autóm ablakán.

Huszonöt éve

Amikor elintéztem az összes dolgomat, megkávéztam egy ismerőssel, akivel éppen összefutottam a városban, körülnéztem egy olyan boltban, amelybe eredetileg nem is akartam bemenni, visszatértem a parkolóba, beültem az autóba és kifizettem a díjat. Ha jó fej volt a díjbeszedő, öt-tíz perccel nem foglalkozott, nekem pedig jó érzés volt, hogy az alig megkezdett fél órát nem számolta fel.

Később szigorodtak a szabályok, és a szimpatikus vagy éppen kevésbé szimpatikus parkolóőröket felváltották az egyáltalán nem rokonszenves parkolóórák. Ezzel megváltoztak a parkolási szokásaim is, merthogy időhöz lettem kötve. Ha találkoztam valakivel Veszprém belvárosában, már nem biztos, hogy leültem vele kávézgatni, merthogy „lejár a parkolójegyem”. Nem tértem be olyan boltba, amit előzőleg nem terveztem el, hiszen – mondjuk – csak egyórányi jegyet vettem. Persze beülhettem volna vagy bemehettem volna, de akkor el kellett volna szaladnom a kocsihoz, kellett volna még aprót dobálnom a gépbe, és az már ugye rumli.

Néhány éve

Ebben az új rendszerben mindig jókora időráhagyással váltottam meg a jegyet, hiszen ki tudhatja, hogy az adóhivatalban mennyit kell sorban állni, vagy éppen mikor kerülök sorra a kórházban, a bankban, vagy ahol éppen a dolgomat kellett intézni.

Ha hamarabb végeztem, bevált szokásként a fél órával, órával tovább érvényes jegyemet átadtam egy éppen leparkoló autóstársnak. Merthogy én azt a helyet kibéreltem két órára, de csak egy órát vettem igénybe. Legyen a tied, kedves golfos, opelos, fordos…, neked adom, merthogy én ilyen jó fej vagyok. Gondoltam is, hogy majd egyszer én is biztosan kapok egyórányi parkolást ajándékba. Nem mintha rá lennék szorulva, de akkor is jólesne.

Most…

Hát…, már nem kapok, és mostantól kezdve nem is adok senkinek, mivel az új parkolóóráknak meg kell adni a rendszámomat is.

Mondja már meg nekem valaki, hogy ez miért jó? Ha én megváltok három órát, de csak egyet használok fel, akkor a maradék kétórányi időt miért nem ajándékozhatom el csak úgy, jófejségből akárkinek?

Az az enyém. Megvettem. Azt csinálok vele, amit akarok. Szerintem.

És szerintem egyáltalán nem korrekt, hogy most kiállok a parkolóhelyemről, eldobom a plusz kétórányi jegyet, majd aztán azt a helyet a parkolóórát üzemeltető társaság még egyszer eladja. Vagy még kétszer, hiszen lehet, hogy az utánam jövő is hasonlóképpen gondolkodik, és ő is ráhagyással számol, de ő is korábban végez. És akkor a parkolóórát üzemeltető akár harmadszorra is eladja azt a helyet, amit egyébként én már az adott időszakra kifizettem.

Szóval mondja már meg nekem valaki, hogy miért kell megadni a rendszámomat, ha leparkolok Veszprémben?

Az észérvek előtt meghajlok, tudomásul veszem és várom a meggyőző magyarázatokat.

Szolga Mária

Hozzászólások

hozzászólás