A részletek ismerete nélkül írom le – lehet, hogy még korán –, de bízva abban, hogy a kormánynak is fel fog tűnni, hogy az egyébként üdvözlendő családtámogatási rendszerükkel nem a családokat támogatják. Legalábbis nem azt a fajta hagyományos családmodellt, amelyet egyébként egy átlag Fidesz-szavazó támogatásra érdemesnek tart.

Először is nem értem, hogy az a hímsovinizmus ellentételezése, vagy csak a kormány feminista befolyásolásának eredménye, hogy a családok helyett a nőket támogatják hangsúlyosabban.

Természetesen nem azzal van bajom, hogy a nőket támogatják, inkább azzal, hogy a férfiakat a biológiai felépítésük miatt nemileg diszkriminálják, hátrányosan megkülönböztetik. (Igaz ez már a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíj lehetőségénél is kibontakozott.)

Két intézkedésből ez hangsúlyosan kiviláglik.

1. „Minden 40 év alatti nő az első házassága esetén 10 millió forintos kedvezményes kölcsönben részesülhet.”

És a fiúk? Ők örüljenek, hogy megkapják a leányt? Visszafizetniük közösen kell majd? Vagy házassági szerződést köthetnek, és az első lakásukhoz a fiatalok úgy jutnak, hogy a nőnek nem kell önrész, a férfi beteszi a 10 milliót és fele-fele lesz a lakás, ha elválnak? Vagy a pár női tagja kedvezményes, a férfi tagja pedig piaci kamatozású hitelt vesz fel? Én azt gondolom, hogy egy fiatal pár arra fog felkészülni, hogy minél olcsóbban megússzák, így a nő nevén fogják felvenni a felvehető maximumot, amely problémák sokaságát fogja okozni minden téren. Persze az is igaz, hogy jó eséllyel a bank nem fog megelégedni a leány jövedelmével, és a házastársát is bevonja legalább kezesként. Így, ha bukik a dolog, akkor a férj is benne lesz, ha nem, akkor meg csak a nőé a nyereség, amennyiben korábban rendelkeztek vagyoni jogaikról.

2. „Azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek, életük végéig mentesülnek az szja-fizetés alól.”

Az bizonyos, hogy ha egy pár szeretné kihasználni a lehetőségeit, akkor azon is el fognak gondolkodni, hogy ezt követően a férj vajon osztalékot vegyen fel a cégéből, vagy fizesse ki az asszonynak jövedelemként. Ha nekem lenne lehetőségem, minden cégemnél az asszony lenne a munkavállalóm, hisz költségben nincs nagy különbség, viszont erre jár táppénz, nyugdíj, GYED stb. SZÁMÁRA! Az asszonyt felfuttatjuk, aztán majd meglátjuk, mi lesz ennek a vége váláskor. Persze a cégeknek is jól jön a költség, így ellenérdekű fél sincs. Ezzel az állam is nagyon rosszul fog járni, mert az „okosan” megnövelt nyugdíjú hölgyek előre láthatólag jóval tovább fogják élvezni a magas nyugdíjat hála a 40 éves munkaviszonyhoz kötött nyugdíjba vonulási lehetőségnek, és a nők magasabb átlagéletkorának.

Aztán azon is elgondolkodtam, vajon most mit érez az az apuka, akinek negyedik gyermeke születése közben meghalt a felesége, és a sírba vitte az adókedvezményüket is. Nem elég azoknak a gyermekeknek, hogy elvesztették az édesanyjukat, még az állam is kiszúr velük…

Aztán azokról az anyákról se feledkezzünk meg, akik a férjükre hagyják a gyermekeiket, és míg az kínlódik a gyerekekkel, fizeti az adót, az anyuka önmegvalósíthatja magát az adómentességben valahol máshol…

Ha az anyjukat nem érdeklik a gyerekek, akkor az állam se segítse őket csak azért, mert az apjuk neveli fel őket? Ráadásul az a szerencsétlen apa hiába hoz egy új asszonyt a házhoz, az sem jelent semmit, hisz nem ő szülte őket.

Aztán azt is tudjuk, hogy a tudomány mai állása szerint már nem kell férfi a gyermeknemzéshez, de már itt a jövő, amikor a férfi is képes lehet szülni. (A neten már fellelhető a sikeres méhátültetés híre.) No, az lesz ám az igazán érdekes. De addig is a béranya programban a béranyákat fogjuk honorálni a gyermekeket nevelő párok vagy személyek helyett. (Jó, tudom én, hogy a béranyaság nálunk még nem engedélyezett hivatalosan.) Persze így is növekszik a lakosság, és úgy tűnik teljesen mindegy a kormánynak, hogy ki szül, csak emelkedjenek a születésszámok. De ez nem a családok támogatása.

És a fiúk lelkével, jövőjével foglalkozik-e ez a kormány? Ugyanis én azt gondoltam eddig, hogy a magyar kormány alapvetően a nő-férfi házasságát tartja családnak. Még ha elcsépelt és múltba révedő is, én alapvetően ezzel értettem egyet. De ha a férfi semmit sem kap azért, hogy gyermeket nemzett, a nő pedig igen, akkor miképp lesz ez egyenjogú felek által létrehozott életközösség, amely maga a család? Már a család is úgy indul, hogy a férfi csak drága hitelt tud hozni a közösbe. Arról nem is beszélve, hogy a férfi hitele akkor sem csökken, ha 100 gyermeket fognak közösen világra hozni. Aztán ha beüt a krach – már pedig általában beüt –, akkor a jól agyonadóztatott fizetéséből még a gyermektartást is fizetheti amellett, hogy küzdelmet folytathat a gyermekei láthatásáért is. Hisz ezeket a kérdéseket a családtámogató intézkedések nem érintik. Vagy a kormány ezzel akarja a férfiakat a hűségre kötelezni, a nőket pedig felszabadítani? Maradnak vajon férfiak, akik hajlandóak lesznek családot vállalni? És mindezeknek a férfira nehezedő pszichés terhelését meg sem említettem, pedig ez is lényeges kérdés a családi légkör és a család fenntartásához. Eddig azért küzdöttünk, hogy ugyanabban a pozícióban, munkakörben lévő nő vagy férfi ugyanakkora jövedelemre tegyen szert. Azt halljuk folyamatosan, hogy a nő attól lesz kiszolgáltatottabb, mert a férfinak magasabb a jövedelme. Most akkor átesünk a ló túloldalára, és a végre ugyanannyit kereső szülők közül a nőt nem adóztatjuk csak a férfit? Vagy a férfinek nem feladata a gyerekek nevelése? A négy (vagy több) gyermek felnevelése – mind anyagilag, mind fizikailag – a törvény szerint csak a nő feladata lesz, ezért csak neki jár a kedvezmény? Csak kérdezem.

Mielőtt bárki mosolyog naivságaimon, el kell áruljam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a kormány a „gyermekből élőket” nem akarja támogatni, így a többi honfitársamhoz hasonlóan én is tudom miről van szó, és egyet is értek vele, igaz velük együtt én sem írom le, de erre nem ez a megoldás, amelyet itt látunk.
Jó dolog az adókedvezmény, de nem a nemi megkülönböztetés erősítése árán.

Akinek van gyermeke tudja, hogy két-három gyermek felnevelése is hatalmas kihívás, sok lemondás a szülők részéről mind anyagi, mind fizikai értelemben, annak minden szépsége ellenére. Négy vagy több közös gyermeket vállaló, és nevelő szülők esetén azonban méltánytalannak tartom az egyik szülő – nemi alapon történő – kiemelését a feladat ellátásáért járó honorálással. Ennél már az is sokkal jobb megoldás lenne, ha a nőknek szánt kedvezményt megosztva adná a kormány a négy- vagy többgyermekes szülőknek 50%-os SZJA-kedvezménnyel. Sőt, ha a családok egységének a megőrzése lenne a cél, akkor csak négy édes testvér esetén adnám a kedvezményt, hiszen a bejelentés szövegéből úgy tűnik, az sem gond, ha a gyermekek négy apától származnak, csak egy anya szülje őket. A nagy családot egyben tartani képes nőknek már inkább elfogadhatónak tartanám az ilyen irányú jutalmazását. Ráadásul az így szűkített körben ugyanígy jutalmazható lenne a férfi is.

Most olyan érzésem van, mint amikor a tavalyi választások előtt Széll Bernadettel (LMP) beszélgettem és elborzadtam, hogy úgy alakítják ki a családok támogatásáról az álláspontjukat, hogy egyetlen érdekelt családdal sem beszéltek soha

Nem értem miért feledkeznek meg a férfiakról ezek az újítások. Nem csoda, hogy a fiatal férfiak menekülnek a családi terhek vállalásától, hiszen a kormány sem tekint rájuk nemhogy családfőként, de szülőként sem.

Adamecz Zoltán

Hozzászólások

hozzászólás