Azok számára, akik komolyabban érdeklődnek az űrkutatás XX. és XXI. századi története iránt, inkább csalódást, mint felejthetetlen élményt jelentett a Gateway to space elnevezésű nemzetközi kiállítás a Millenárison, amelyet egy hónapon át lehetett látni. A bemutató 3000 négyzetméternyi területen ismertette az űrutazás történetének meghatározó mozzanatait, szereplőit. Kisebb-nagyobb sikerrel.

Amennyiben komoly szakmai kiállításról beszélünk, akkor abba nem fér bele egy akkora hiba, mint felcserélni az 1961. április 12-i, Jurij Gagarin által végrehajtott első, 108 perces űrrepülést a Vosztok–1 fedélzetén (amikor a világon elsőként egyszer megkerülte a Földet) az 1961. május 5-i, Alan Sheppard által végrehajtott űrugrással, amelyet az amerikai a Mercury-program keretében a Freedom 7 fedélzetén tett meg. Furcsa, hogy míg az űrkutatás néhány izgalmas mozzanata megjelent a tárlaton, addig néhány sarkalatos pontja háttérbe szorult. Így például Lajka kutya 1957. november 3-i kilövése sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint a Mercury MR–2 amerikai űrhajó fedélzetén 1961 januárjában útnak indult emberszabású majom. Hasonlóan méltatlanul kevés szó esett az első űrhajósnőről, Valentyina Vlagyimirovna Tyereskováról, aki 1963-ban két napot, 22 órát és 50 percet töltött a világűrben a Vosztok–6 fedélzetén. De sokan hiába keresték az első magyar űrhajósok, Farkas Bertalan és Magyari Béla tárlatát is. Vagyis éppenséggel volt egy kisebb vitrin, igencsak hiányos felhozatallal.

DSC_0218

Szóvá kell tennem az idegen nyelvű háttéranyagok összevisszaságát is, a feliratok helytelenségét, azok magyartalanságát, a kronológiai sorrend betartásának elhanyagolását, ami megkérdőjelezheti a szakmai kiállítás komolyságát. Amennyiben a kiállítást inkább üzleti, mint szakmai irányvonalak mentén rendezték meg, akkor sem nézhető el, hogy a területre jóval több embert engedtek be, mint amennyit az elbírt, és hogy a Millenáris hangárjában gyatra volt a világítás.

De ha leszámítjuk az apró, ám annál idegesítőbb hibákat, és nem a promócióban szereplő elvárásoknak próbáljuk megfeleltetni a látottakat, ha félre tudjuk tenni a történelmi hitelességet, elfeledjük a durván túlárazott belépőt, akkor szórakozásnak éppen megfelelő program lehetett egy családnak. A tárlaton végigkísérhettük, hogyan vált Wernher von Braun német rakétatudós a Holdra szállás atyjává, szemünk előtt zajlott a nagy szovjet–amerikai űrversengés, élethű maketteken volt látható az első szovjet műhold, az alig 60 centiméter átmérőjű Szputnyik.

DSC_0212

Az amerikai Mercury modellje mellett a kíváncsiskodók megtekinthették, milyen is egy űr-WC és a Mir űrállomás belseje 45 fokban elfordítva, amelyben az ember szokatlan gyomorémelygést érez. Még egy darabka Holdat is lehetett tapogatni. Végül abszurditásba is botolhattunk: a történelminek nemigen nevezhető, életnagyságú Darth Vaderrel is fotózkodhattunk.

A tárlat végén gyermekeink akár át is élhették egy űrhajós mindennapjait az inkább mulatságos falusi búcsúkba való, kézzel mozgatott Freedom nevű szimulációban, a bátrabbak két percben kipróbálhatták a giroszkópszimulátort egy kis felár megfizetésével. Végül a kijárat mellett a moziban feliratos, 10 perces „tudományos film” tudósított Cape Canaveralból arról, hogy merre is tart a Mars-expedíció.

Felejthetetlen élménynek nem nevezhetném, ahogyan értékes tudásanyagnak sem bizonyult, de ha beletörődünk abba, hogy a kiállítás nem is erről szólt, akkor akár kellemes kikapcsolódásnak is minősíthetném.

Hozzászólások

hozzászólás