Felcaplatni, felmászni, uhh, inkább kerülöm. Vagy magas a fok és nagyot kell lépni, vagy pici és sűrűn szaporázni, vagy a legszörnyűbb a „feles” lépcső, amikor egyet topogni kell, mert egy lépésre nagy, kettőre meg túl kicsi a lépték. Kábé ennyit a lépcsőkről, hosszú távon sem a fel, sem a le nem jön be. Vagyis nem jött be, eddig…

Aztán feltűnt, hogy igazából a lépcsők szépek, különlegesek és történetük van, no meg fura nevük.

Giricses lépcső

Mindig a göcsörtösre asszociálok, pedig szépen felújított, rendezett. Gondolnád, hogy már 222 éve trappoljuk az egykori „közlét”? Jutaspusztáról ezen keresztül érkeztek a gabonaárusok a vásártérre. Az 1930-as években, az útifilmekben turisztikai látványosságként szerepelt a 100 fokos lépcső, majd az új közlekedési kapcsolatok révén feledésbe merült ez az útvonal. Ma újra szép, de vajon ma is száz lépcsőfoknyi izomerősítés? Elárulom, igen! 

Sörház lépcső

Sörház lépcső

Sörház lépcső

Le- és feljáróként használták, valószínűleg az egykori piactéri elővár és a külső várfal között. Az épületben vendéglő és bálterem, a veszprémiek egyik kedvenc mulatóhelye működött, sörfőzdével. Innen eredeztethető az elnevezés is. Ma a menyasszonyok gyömöszölik a szűk sikátoros járatba az abroncsos szoknyáikat, ugyanis a Sörház lépcső kedvelt helyszínévé vált az esküvői fotózásoknak.

Francsics lépcső

Francsics lépcső

Francsics lépcső

Francsics Károly, pápai származású borbélylegény a névadó, aki egy helyi borbélymester műhelyében dolgozott. Egy csöpp, kamraszerű helyiségben élt és írta szinte mániákusan a naplóját. Színes stílusban tárgyalta kis veszprémi világának mindennapjait. Ezen, az akkoriban meglehetősen romos állapotú lépcsőn kellett átverekednie magát a borbélyműhelybe, majd vissza, imádott szerelméhez, Zsófiához. A visszaemlékezések szerint a lépcsőnek nem volt korábban neve, ma az egyszerű borbélylegényből lett, írói vénával megáldott iparos nevét viseli a lépcső.

Márkus lépcső

Márkus lépcső

Márkus lépcső

Márkus József veszprémi születésű ezredes kapitány saját költségén építtette a városnak 1824-ben. Annak idején egy katonatisztnek kauciót kellett letennie a feleségnek kiszemelt lány családja számára. A veszélyes „foglalkozás” ugyanis nem garantálta a családi jólétet, ezért volt szükséges a tartalék. Ez olyan magas összeget jelentett, hogy a zsoldosok abban az időben nem tudták előteremteni. Márkus sem, aki így házasodni nem tudott. Már nyugdíjasként ajánlotta fel, hogy saját költségén lépcsősort építtet Veszprémnek. Ha utódok már nem vihették tovább a nevét, így legalább hagyott valami emléket magából, a városszépítő szándékából. Ugye, máris más ezzel az emlékkel végigrobogni a lépcsőn?

Ostrom lépcső

Ostrom lépcső

Ostrom lépcső

Mindig az Egri csillagok csatajelenete ugrik be, és látom magam előtt a harcoló vitézeket, katonákat. Közben pedig kiderül, hogy az Ostrom lépcső 1907-ben kapta a nevét, de ennek a várostromokhoz semmi köze nem volt, előtte például Laktanya lépcsőnek nevezték. Eredetileg kettéágazott és az Óváros tér felé is vezette a gyalogosokat. Nagy kár, hogy az elegáns műmárvány feljáratokat elbontották.

A 65 lépcsőfok öt részre tagolva teszi próbára a sétálókat és jelent napi rutint az ott lakóknak.

Ezek a legrégebbi lépcsők a városban, és megismerve történetüket, máris nemcsak egy ütött-kopott sikátort vagy magas sarkúban járhatatlan és elkerülendő akadályt jelentenek, hanem múltunk egy borotvahabos, sörmámoros, mára romantikussá érett darabját. Másszuk meg mindegyiket! Jöttök?

Bonyhádi Szilvia

(Az elbeszélések forrásai a Veszprémi Történelmi Szalon rendezvényein készült hangfelvételek.)

Hozzászólások

hozzászólás