Felcaplatni, felmászni, uhh, inkább kerülöm. Vagy magas a fok és nagyot kell lépni, vagy pici és sűrűn szaporázni, vagy a legszörnyűbb a „feles” lépcső, amikor egyet topogni kell, mert egy lépésre nagy, kettőre meg túl kicsi a lépték. Kábé ennyit a lépcsőkről, hosszú távon sem a fel, sem a le nem jön be. Vagyis nem jött be, eddig…
Aztán feltűnt, hogy igazából a lépcsők szépek, különlegesek és történetük van, no meg fura nevük.
Giricses lépcső
Mindig a göcsörtösre asszociálok, pedig szépen felújított, rendezett. Gondolnád, hogy már 222 éve trappoljuk az egykori „közlét”? Jutaspusztáról ezen keresztül érkeztek a gabonaárusok a vásártérre. Az 1930-as években, az útifilmekben turisztikai látványosságként szerepelt a 100 fokos lépcső, majd az új közlekedési kapcsolatok révén feledésbe merült ez az útvonal. Ma újra szép, de vajon ma is száz lépcsőfoknyi izomerősítés? Elárulom, igen!
Sörház lépcső
Le- és feljáróként használták, valószínűleg az egykori piactéri elővár és a külső várfal között. Az épületben vendéglő és bálterem, a veszprémiek egyik kedvenc mulatóhelye működött, sörfőzdével. Innen eredeztethető az elnevezés is. Ma a menyasszonyok gyömöszölik a szűk sikátoros járatba az abroncsos szoknyáikat, ugyanis a Sörház lépcső kedvelt helyszínévé vált az esküvői fotózásoknak.
Francsics lépcső
Francsics Károly, pápai származású borbélylegény a névadó, aki egy helyi borbélymester műhelyében dolgozott. Egy csöpp, kamraszerű helyiségben élt és írta szinte mániákusan a naplóját. Színes stílusban tárgyalta kis veszprémi világának mindennapjait. Ezen, az akkoriban meglehetősen romos állapotú lépcsőn kellett átverekednie magát a borbélyműhelybe, majd vissza, imádott szerelméhez, Zsófiához. A visszaemlékezések szerint a lépcsőnek nem volt korábban neve, ma az egyszerű borbélylegényből lett, írói vénával megáldott iparos nevét viseli a lépcső.
Márkus lépcső
Márkus József veszprémi születésű ezredes kapitány saját költségén építtette a városnak 1824-ben. Annak idején egy katonatisztnek kauciót kellett letennie a feleségnek kiszemelt lány családja számára. A veszélyes „foglalkozás” ugyanis nem garantálta a családi jólétet, ezért volt szükséges a tartalék. Ez olyan magas összeget jelentett, hogy a zsoldosok abban az időben nem tudták előteremteni. Márkus sem, aki így házasodni nem tudott. Már nyugdíjasként ajánlotta fel, hogy saját költségén lépcsősort építtet Veszprémnek. Ha utódok már nem vihették tovább a nevét, így legalább hagyott valami emléket magából, a városszépítő szándékából. Ugye, máris más ezzel az emlékkel végigrobogni a lépcsőn?
Ostrom lépcső
Mindig az Egri csillagok csatajelenete ugrik be, és látom magam előtt a harcoló vitézeket, katonákat. Közben pedig kiderül, hogy az Ostrom lépcső 1907-ben kapta a nevét, de ennek a várostromokhoz semmi köze nem volt, előtte például Laktanya lépcsőnek nevezték. Eredetileg kettéágazott és az Óváros tér felé is vezette a gyalogosokat. Nagy kár, hogy az elegáns műmárvány feljáratokat elbontották.
A 65 lépcsőfok öt részre tagolva teszi próbára a sétálókat és jelent napi rutint az ott lakóknak.
Ezek a legrégebbi lépcsők a városban, és megismerve történetüket, máris nemcsak egy ütött-kopott sikátort vagy magas sarkúban járhatatlan és elkerülendő akadályt jelentenek, hanem múltunk egy borotvahabos, sörmámoros, mára romantikussá érett darabját. Másszuk meg mindegyiket! Jöttök?
Bonyhádi Szilvia
(Az elbeszélések forrásai a Veszprémi Történelmi Szalon rendezvényein készült hangfelvételek.)