Laczkó-forrás. Első iskolás kirándulásaink klasszikusnak mondható helyszíne. Diákként mindig töprengtem egy Lackó nevű, kócos kisfiúról, aki a kutyájával erre tévedve talált a forrásra. Én így képzeltem a névadót akkor.

Hogy volt-e valamikor kócos kisfiú kutyával, arról nincsenek emlékek, de hogy egy sokoldalú, mély tudású, bársonyos bariton hangú, mindenki által szeretett egyéniség volt, arról számos korabeli forrás beszámol. Így emlékeznek ugyanis Laczkó Dezsőre, a veszprémiek által kedvelt kis forrás névadójára.

A Veszprémi ünnepi hetek rendezvénysorozat keretében, 1935 augusztusában avatták fel a Kiskuti-völgyben, a Lövölde és Sas-hegy között csörgedező forrást, és nevezték el a piarista geológusról. Az avatóbeszédet dr. Lóczy Lajos egyetemi tanár, az akkori földtani intézet igazgatója mondta, méltatta a nemesen szerény, nagy tudású kutatót, aki Veszprém város geológiai történetét dolgozta fel. Laczkó Dezső olyan gazdag kőzetanyagot gyűjtött a Bakonyból, hogy 35 külföldi és hazai paleontológus dolgozta fel a leleteit.

A Kaukázusban szervezett expedíciói során számos orosz múzeumban járt, ennek hatására teremtette meg újra a Veszprémvármegyei Múzeumot. Nem csak a geológiának szentelte kutatásait, nagy hozzáértéssel gyűjtötte a néprajzi tárgyakat, és régészeti feltárásokat is vezetett Ságváron és Balácán. A Magyar Állami Földtani Intézet világhírű és nagy értékű kövületként tartja számon azt a kavicsfogú ősteknős maradványt, amelyet a jeruzsálemhegyi triász kori márgában fedezett fel. Felbecsülhetetlen értékű, aprólékos és alapos kutatások fűződnek Laczkó Dezső nevéhez, egyéniségéhez azonban pátoszos emlékművek helyett ez a csobogó forrás illik leginkább.

Lóczy, Cholnoky…, ma utcák viselik a nevüket, de a névadó emberekről vajmi keveset tudunk. Laczkó Dezsőről a múzeum ugrik be kapásból. Ahogy Cholnoky Jenő mondta, tanítson meg bennünket arra Laczkó Dezső öröksége, hogy „szeressük a természetet, mert itt születnek meg az egészséges gondolatok és az egészséges tettek”. Nagy szükségünk van rá.

(Forrás: Veszprémi Hírlap, 1935. augusztus 25. lapszám, www.vmmuzeum.hu)

Bonyhádi Szilvia

Hozzászólások

hozzászólás