Erzsébet és Mátyás a világhálón ismerkedett meg, a társkeresőn leltek egymásra. Összeillettek, első látásra barátság született közöttük, mély szimpátia és kapcsolat.

Az asszony 74 esztendős, a férfi 76. Azt mondják az emberek, hogy ilyen csak a mesében van, vagy még ott sem.

–  A férjem halála után öt évvel adott nekem a Jóisten egy igaz barátot – nefelejcskék, fáradt szemeiben öröm. – Egymáshoz illettünk, ő is özvegy, azonos dolgokat kedvelünk és korban is megfeleltünk egymásnak, így gondoltam. Írtam neki, magamról, az életemről, a helyzetemről és közöltem, hogy amit önmagáról írt a társkeresőben, az nekem megfelel. Ő pedig megírta, nem szereti a morgósakat, nagy természetimádó, szeretne még jönni-menni a világban, színházba járni, kirándulni. Élni. Én is erre vágytam.

Sokan idős korban sem adják fel, apróhirdetéseket böngésznek, az internetet olvassák, hogy párt találjanak. Képünk illusztráció

Sokan idős korban sem adják fel, apróhirdetéseket böngésznek, az internetet olvassák, hogy párt találjanak. Képünk illusztráció

Írogattak, telefonáltak, találkoztak, ebédeltek és egy pár lettek. A törékeny alkatú, visszafogottan elegáns asszony tartózkodóan és szemérmesen beszél a kései nagy barátságról, az új boldogságról.

– Sem engem, sem őt már sehova sem húzza a szíve, lelke, vére. Nem akarok senkit megváltoztatni és magam sem változom már. Megkaptam, ami hiányzott nekem a magányban, az érintést, a kedvességet, a figyelmet. De ehhez a szerencséhez nyitott szemmel kell járni, és nagyon akarni kell, megjegyzem, nem csak a mi korunkban. Ha van rá igényünk, észrevesszük a boldogságot. Nőnek kell maradni, meg férfinak.

– Hol ismerkedjünk, mi idősek, ha nem a világhálón? Előttem a laptop, mindent megtalálok, amire szükségem van, olvasok, intézem az ügyeimet, elégedett vagyok. Nem én leltem Erzsébetre  hanem ő reám – véli Mátyás. – Írt nekem, jelezte, hogy szívesen barátkozna velem, én meg szerettem volna őt látni, és ezt tudattam vele. Angyalom, hamar elsietett a fotográfushoz és küldött nekem egy képet a neten. Aztán találkoztunk egy sarkon, jött mosolygósan, kedvesen és nagyon csinos volt. Egyszerűen gyönyörű.

Rosszindulatúnak is tűnhet a kérdés, amit a férfinak szegeztem – de nem az volt, csupán puszta kíváncsiság. Mátyásban nem merült fel, hogy fiatalabb hölgyet keressen párnak, hiszen megtehette volna, jól szituált, kötöttségek nélkül él, konszolidált életkörülmények között, és az sem titok, hogy a férfiak előszeretettel hódítják meg a náluknál fiatalabb, sőt, jóval ifjabb hölgyeket. Mátyás hárító mozdulatot tesz, azt mondja,  ő „érett fiú” tisztában van a korlátaival, választhatott volna mást, de Erzsébet éppen hozzá való.

– Tudom, mi a szerelem, voltam szerelmes fiatal koromban és később is. Erzsébet más. Végtelenül tisztelem és nagyon szeretem őt. A tenyeremen hordozom, ha könnycseppet látnék a szemében, mindent megtennék, hogy mosolyt csaljak az arcára.

Hozzászólások

hozzászólás