Bárányok

Az emberek nélkül maradt világban

bárányok falják fel

hátrahagyott tárgyi környezetünket

magától értetődő legelészéssel

 

megeszik a házakat – lerágják

a falvakat és városokat az utak ágairól

lecsupaszítják a térképet

 

de a bútorokat nem bántják

hanyatt zuhant ruhásszekrények

és düledező számítógépasztalok

zöldülnek ki a hangaszeplős fű közt.

 

Faág

Mit fakasszak belőled, faág fiatalságom

pislognak rajtad a verebek aztán továbbrepülnek

megrángat téged a szél azután elunja veled

leveleid zörgése csak untató levélzörgés és

növekvésed csak béke a csukott szívűeknek.

 

Mellkasom egy őzé

Mellkasom egy őzé

tekintetem mint azé aki kútból néz ki

recseg-ropog az erdő amerre törtetek

sáros gumóvá alázódik kapcám

ahogy a rosszul berendezett világ felől

a többszörösen elérhetetlen Walden tó partja

felé viszem tagadni valóan emberi mivoltom.

Hozzászólások

hozzászólás