Két hónapjuk van az érintetteknek arra, hogy átolvassák, tanulmányozzák, véleményezzék a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) által készített Etikai kódex tervezetét, amelyet az NPK novemberi küldöttgyűlésén szándékoznak elfogadtatni. Vagy megkérdőjelezni a szükségességét – ahogyan azt a Pedagógusok Szakszervezetének Veszprém megyei elnökhelyettese, Bán Mihály reméli.

A minden pedagógus számára kötelező tagságot előíró NPK a napokban juttatta el tagjaihoz azt a végleges tervezetet, amely három fő részre tagolódik. A mintegy 25 oldalas munkaanyag a szakszervezeti elnökhelyettest erősen az ötvenes évekre emlékezteti:

IMG_0774

Bán Mihály

– Ha máshonnan nem, filmekből mindenki ismerheti, mit jelentett azokban az években a kritika és önkritika. Olvasva „a pedagógus sem tetteivel, sem nyilatkozataival nem csorbíthatja saját intézménye és hivatása jó hírét” mondatot, mindenkinek eszébe juthat Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, akiről tudjuk, hogy kiállt a nyilvánosság elé, és egyszerűen csak elmondta, milyen gondokkal küzdenek az egészségügyben. Mit tett erre az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke? Etikai eljárást kezdeményezett ellene. Ha elfogadják a pedagógus etikai kódexet, vajon mi történne egy „fekete ruhás” tanárral, aki elmondaná saját szakmája gondjait a nyilvánosság előtt?

– Miből áll a tervezet?

Három részre tagolódik. Egyharmada az alapfogalmakat tisztázó bevezetést, második harmada magát az etikai kódexet, harmadik harmada pedig az etikai bizottság működését és az etikai eljárást taglalja. Ebből bárki láthatja, hogy a szankcionálási része rendkívül nagy hangsúlyt kap, mint…

– …az ötvenes években? A már említett mondaton kívül, amelyről az 1979-ben készült Angi Vera című kultuszfilmre* asszociálok, szerepelnek-e benne olyan részek, amelyek sértik a szakszervezeti önérzetet?

Nem az érdekvédelem önérzetét, hanem a pedagógusok önállóságát csorbítják bizonyos kitételek. Például a „külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját” mondat is igen elgondolkodtató, hiszen ki ítélheti meg hivatalosan (!), melyek azok a kritériumok, amelyek alapján majd elmarasztalnak egy kollégát, mert nem felel meg a szoknyahossza, nem felel meg a hajviselete? Ki fogja megítélni a pedagógus külsejét, viseletét? Érdemes azon is eltöprengeni, hogy vajon „a pedagógus bármely szakmai problémát (…) kizárólag a nevelőtestület tagjaival vitat meg…” mondat szellemében ezután tilos egy máshol dolgozó kollégával megosztanunk a gondolatainkat? Mindezt egy konferencián is tilos megtenni? És bocsánat, de a kódextervezetben szereplő „amennyiben a pedagógus úgy véli, hogy kollégája valamely tevékenysége vagy mulasztása alapvető jogot vagy jogszabályt sért, azt haladéktalanul jelzi először az érintett kollégájának, majd ha ez nem vezet eredményre, annak közvetlen felettesének” mondatról megint a már említett kétséges történelmi időszak jut eszembe. Számos ilyen és ehhez hasonló pontot sorolhatnék, amelyeknek külön-külön és együtt sincs sok értelmük.

– Összességében?

Ha a készítők szándéka az, hogy bizonyos területeken közmegegyezésre jussunk, akkor minden rendben lenne. Szerintem viszont egyértelműen az olvasható ki belőle: a kódex célja a gondok, a problémák felszínre vagy nyilvánosságra kerülésének megakadályozása. Az oktatási rendszerből ma is legjobban az őszinteség hiányzik. Ez a tervezet így egyfajta szájkosár lehet, amit ránk akarnak erőltetni. Éppen ezért most legjobb lenne félretenni, és még a szükségességén sem vitázni.

* Rendezte Gábor Pál, főszereplője Pap Vera a szerző)

Hozzászólások

hozzászólás